Nemrégen vendég voltam egy istentiszteleten. Amikor a Jézustól tanult imát imádkoztunk, hallom, hogy a hátam mögött valaki így mondja a szöveget:
"és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátjuk az ellenünk vétkezőket ..."
Az illető egy idős férfi volt. Nem tudom, hogy elszólás volt-e, vagy így imádkozza mindig. Akárhogy is van két dolgon elgondolkoztam ennek kapcsán:
"és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátjuk az ellenünk vétkezőket ..."
Az illető egy idős férfi volt. Nem tudom, hogy elszólás volt-e, vagy így imádkozza mindig. Akárhogy is van két dolgon elgondolkoztam ennek kapcsán:
- Milyen nehezen tudunk megbocsátani - hogy akár még a Jézustól tanult imádságot is eltorzítjuk, csak ne kelljen ezt megtenni.
- Mennyi felgyülemlett ellenszenv van bennünk még Isten iránt is; mintha ő tehetne arról, hogy vannak emberek, akik vétkeznek ellenünk. Mintha Isten lenne felelős azért, hogy bűnös emberek vannak (de mi nagy kegyesen ezt megbocsátjuk neki.)