Ezt a kérdést még Jézus földi életében tették fel a tanítványok Jézusnak, aki úgy válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Péternek ezt jó alaposan meg kellett tanulnia azért, hogy az evangélium torzítás nélküli hirdetője legyen.
Az első gyülekezet(ek)ben is már hamar felütötte a hit legközpontibb kérdését fenyegető torzulás. Zsidókeresztyének – akik a körülmetélés által Isten szövetségeseinek tekintették magukat, és úgy gondolták, hogy az újszövetségbe való belépéshez nem lehet megkerülni az ószövetséget – elő akarták írni a nemzsidó-keresztyéneknek a körülmetélést. A kérdés: tényleg nem lehet üdvözülni körülmetélkedés hiányában? Van-e bármilyen előfeltétele az újszövetségbe való belépésnek? Először Antiókhiában támadt vita (sőt viszály!) ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Pál és Barnabás, akiknek a Szentlélektől – és az apostoloktól! - volt egy határozott látásuk erről a magukat megmakacsoló júdeaiakkal szemben, azt vallották, hogy ha csak az Isten üdvözíthet, akkor Krisztus kegyelme kizárólagosan elég az üdvösséghez, amit hittel tudunk elfogadni Istentől. A kérdésben azonban kénytelenek voltak az apostoli döntőbírósághoz fordulni. Az elbizonytalanodó, vagy akár az evangéliumi hittől eltántorodó pogányokat fontos volt az apostoli szó erejével is megerősíteni. De fontos volt az is, hogy megőrizzék az egyház egységét, ha ez lehetséges. A vita Jeruzsálemben is folytatódott. Végül Péter mondta ki a végső szót: „abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” Vagyis az Ószövetséghez tartozás (vagy bármilyen egyéb emberi hagyomány) az égvilágon semmilyen előnyt, vagy könnyebbséget nem ad hozzá az üdvösséghez, sőt inkább akadállyá válik. Üdvözülni csak egy úton lehetséges. Ebből pedig nem lehet engedni.
Kicsoda üdvözülhet? Az, aki hisz Jézusban. Addig, amíg ez nem tisztázódott nem léphetünk innen tovább. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16:31)
