2011. november 24.

Szívben suttogó

Zsolt 36

Gyermek- és ifjúkoromban a minőségi zenehallgatás bakelitlemezeken volt lehetséges. (Esetleg kazettás magnetofonon, de annak minősége nem vetekedett a hanglemezekével.) A lemezjátszó tűje futott a hanglemez barázdáiban. Ha az ember csak rátette a tűt a forgó lemezre nem hallott mást, csak halk cicergést. Azonban ahogy a lemezjátszóra rákapcsolta az erősítőt a hangszórókból megszólalt a hallani kívánt zene. Ahhoz, hogy a lemez élvezhető minőségben megszólaljon, erősítőre volt szükség. (Lényegében ez történik a CD lejátszás esetében is.)
Az életünk hasonlóan működik ehhez. A zsoltáros azt állítja a bűnös emberről, hogy a szívében a bűn suttog. Ezt a suttogást nem lehet hallani? Dehogynem. Szavai és magatartása erősítik fel a szívében suttogó bűn hangját. Ahogy beszél, ahogy gyűlöletet kelt maga körül, ahogy azon jár az esze, hogy hogyan állhat bosszút – mind-mind a szívében suttogó bűn felerősítése. Igen, a testünk a szívünkben suttogó hangok erősítőjeként működik.
De csak a bűn suttoghat a szívben? Nem! Suttoghat annak halk és szelíd hangja is, aki szólt Illéshez a Hóreben (1Kir 19:12), és akinek szeretete beárad a szívünkbe a nekünk adatott Szentlélek által (Rm 5:5). És akkor szavaink és tetteink az Ő hangját erősítik fel. Őt fogják dicsérni szavaink és neki fognak szólni énekeink, és az ő szeretetét és békességét erősíti fel a testünk.
Mi vagy ki suttog a te szívedben? A tested ezt a suttogást fogja felerősíteni – és ez leleplezi azt is, aki a szíveben van.

2011. november 19.

Piros matrica

Sikerült egy napos családi programot szervezni, és mivel régen voltunk a Nemzeti Galériában, elhatároztuk hogy elmegyünk. Előző nap hallottam a hírekben, hogy piros környezetvédelmi matricával a szmog miatt nem szabad a városban közlekedni. Átgondoltuk a dolgot, hogy a mostani hideg időben elinduljunk-e tömegközlekedéssel vagy sem, végül úgy döntüttünk, hogy megyünk, megvettük a családi jegyet. A Budai Vár oldalából fényképezve jól látszik a szmoghelyzet. Természetesenek és elfogadhatónak tartottam a forgalomkorlátozást. Csak egy kérdés mocorgott bennem, amit azért csak "kimondok". Vajon, ha 7-en megyünk egy piros matricás autóban, az több károsanyagkibocsátást jelent-e, mintha 7-en 7 zöld matricás autóban utaznak? ...

2011. november 18.

Figyelem

Mk 3:1-6
Figyelni többféleképpen is lehet valakire. Figyelhetünk úgy valakire, mint egy példaképre, akitől tanulni tudunk. A tanár, az előadó elvárja a figyelmet önmaga iránt, amikor előadást tart. A gyakorlati mester, edző is, amikor megmutat egy fogást, elvárja, hogy figyeljünk azért, hogy amikor ránk kerül a sor, akkor meg tudjuk csinálni. Sokszor nagyon romboló, amikor ilyen helyzetben nem figyelünk. A történetünkben Jézust is figyelték. Sokan figyelték rá, de most azok kerülnek a mi látóterünkbe, akik egészen máshogy figyelték őt, mint az előbb említett példák. Ezt a fajta megfigyelést már mi sem szeretjük. Mert a célja, hogy hibát találjanak benne. Ez a történet megmutatja azt is, hogy aki hibát keres a másikban, akkor is fog találni, ha nincs. Jézusban is megtalálták a hibát – holott Jézus bűntelen volt.
Legyen most ez személyes kérdéssé! Hogyan figyelsz Jézusra? 1. Sehogy? Bár azt mondod hozzá tartozol, a követője vagy, de egyáltalán nem figyelsz a személyes példájára, vagy arra, hogy mit mond neked? 2. Önigazoló és hibát kereső indulattal? Azt gondolnánk, hogy ez a lelkület már nem létezik. De még keresztyének között is felütheti a fejét. Különösen akkor, ha az ember megy a saját feje után, és amikor beveri a fejét, Jézust hibáztatja, hogy fáj a feje. Miért nem volt velem, amikor megígérte? Vagy a kijelentett igének való engedelmesség alól igyekszel kibújni valamilyen jól hangzó magyarázattal? 3. Úgy figyelsz rá, mint Mesterre, példára, akinek az életében minden mozzanat tanít minket is az Atya akarata szerint élni, minden szava eligazítást ad az engedelmes életre? Hogyan figyelsz Jézusra? A hibát keresed vagy a példát?

2011. november 16.

Fárasztó (?) ünneplés

4Móz 29:12-30:1

Egy csoportbeszélgetésben szó esett arról, hogy milyen érzések töltenek el bennünket egy-egy hosszabb ünnep – mint például karácsony-újév – után. Volt olyan, aki elmondta, hogy ő bizony csak az ünnep után tud kiengedni, úgy érzi annyi mindennek kell megfelelni egy ünnepben, olyan felé is irányuló elvárásokat kell kielégítenie, hogy az ünnep sokszor kimerítőbb számára, mint a hétköznapok. Sokszor rontjuk így el az ünnepeinket, ami miatt az ünnep közeledte inkább stresszt okoz, mint egy örömteli készülődést, majd felszabadult ünneplést.
Ahogy végigolvastam ezt a szakaszt, egy idő után úgy éreztem, hogy még olvasni is fárasztó és monoton. Hát még végigcsinálni. De Isten ezért adta volna a sátoros ünnepet, hogy belefáradjunk és közben ne tudjuk végezni a dolgunkat? Nyilván nem ez volt az ünnep célja, hanem az, hogy örömmel emlékezzenek az áldozatok által is, hogy Isten gondot viselt róluk a pusztában. De akkor mi a probléma?
Akkor értjük ezt meg, ha észrevesszük, hogy Jézus pont a sátoros ünnep végén – megvárta a végét! - állt fel és mondta el kiáltva a felhívását: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Egyértelműen azokhoz szólt, akik belefáradtak abba, hogy a szertartások által egyszerűen nem tapasztalják meg Isten közelségét, így az egész ünnep végén megmarad a rettenetes belső üresség és lelki szomjúság. Hiába a sátoros ünnep minden napján bemutatott áldozat, ha ezek nem képesek oltani a lelki szomjat, mert nincs benne lélek, szertartási rutinná züllik. A lelki szomjúságot semmilyen áldozat és szertartás nem képes megszüntetni, hanem csak a Lélek, aki átjárja a hívőt, az áldozatot és az ünnepet. Az élő Jézus nélkül a legszebb ünnep is halott.