2011. november 18.

Figyelem

Mk 3:1-6
Figyelni többféleképpen is lehet valakire. Figyelhetünk úgy valakire, mint egy példaképre, akitől tanulni tudunk. A tanár, az előadó elvárja a figyelmet önmaga iránt, amikor előadást tart. A gyakorlati mester, edző is, amikor megmutat egy fogást, elvárja, hogy figyeljünk azért, hogy amikor ránk kerül a sor, akkor meg tudjuk csinálni. Sokszor nagyon romboló, amikor ilyen helyzetben nem figyelünk. A történetünkben Jézust is figyelték. Sokan figyelték rá, de most azok kerülnek a mi látóterünkbe, akik egészen máshogy figyelték őt, mint az előbb említett példák. Ezt a fajta megfigyelést már mi sem szeretjük. Mert a célja, hogy hibát találjanak benne. Ez a történet megmutatja azt is, hogy aki hibát keres a másikban, akkor is fog találni, ha nincs. Jézusban is megtalálták a hibát – holott Jézus bűntelen volt.
Legyen most ez személyes kérdéssé! Hogyan figyelsz Jézusra? 1. Sehogy? Bár azt mondod hozzá tartozol, a követője vagy, de egyáltalán nem figyelsz a személyes példájára, vagy arra, hogy mit mond neked? 2. Önigazoló és hibát kereső indulattal? Azt gondolnánk, hogy ez a lelkület már nem létezik. De még keresztyének között is felütheti a fejét. Különösen akkor, ha az ember megy a saját feje után, és amikor beveri a fejét, Jézust hibáztatja, hogy fáj a feje. Miért nem volt velem, amikor megígérte? Vagy a kijelentett igének való engedelmesség alól igyekszel kibújni valamilyen jól hangzó magyarázattal? 3. Úgy figyelsz rá, mint Mesterre, példára, akinek az életében minden mozzanat tanít minket is az Atya akarata szerint élni, minden szava eligazítást ad az engedelmes életre? Hogyan figyelsz Jézusra? A hibát keresed vagy a példát?

Nincsenek megjegyzések: