Már az óvodában fontosnak tartják, hogy megtanuljunk megfelelően tisztálkodni. Minden szülőtől elvárják, hogy az óvodás gyermekének legyen tisztasági csomagja. Kell bevinni fogkefét, fogkrémet, papírzsebkendőt és egészségügyi papírt. Mert fontos a tisztaság. Felnőttkorban már az „illatok” is fontossá válnak. Nem tartjuk elég tisztának és higiénikusnak azt, akinek testszaga, izzadságszaga van. Kellemetlen a közelében lenni annak, akinek kellemetlen a lehelete, piszok van a körme alatt. Vajon törődünk-e annyit szívünk higiéniájával, mint a testünkével? Pedig nemcsak a testünk „illatozhat” kellemetlenül, hanem a szívünk is. Szívünk illata a beszédünk. Amit mondunk az a gondolatainkat és meggyőződéseinket tükrözik (és tartósan nem tudunk mást mondani, mint amit gondolunk, ha egyszer-egyszer sikerül is), gondolataink és meggyőződéseink pedig szívünk tisztaságáról árulkodnak. Hogyan gondoskodhatunk szívünk higiéniájáról? Ezt a kérdést teszi fel a 119. zsoltár is: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:9-11) Ügyelj szíved higiéniájára!
