Az a kérdés, amit a farizeusok Jézusnak feltettek valóban sértették-e Isten szentségét? Egészen konkrétan azzal, hogy a tanítványok nem tartották be (Jézus hatására) a rabbik által kidolgozott (vagyis nem Mózes által elrendelt!) mosakodási hagyományokat megszegték-e Isten törvényét, átlépték-e a szentség határát? A jeruzsálemi vizsgálóbizottság kérdésében ott bujkál a vád: miért hagyod, hogy tanítványaid vétkezzenek? Jézus világossá teszi: amire ők utalnak nem valódi, hanem álbűnök. Ellenben visszakérdez az ötödik parancsolattal kapcsolatban. A szülők tiszteletéhez vajon nem tartozik-e hozzá az, hogy ha már nem tudnak gondoskodni magukról, akkor a saját erőnkből mi gondoskodjunk róluk? Dehogynem. Ez alól kibújni azzal az átlátszó szöveggel, hogy amivel segíthetnék rajtad, az az Istené, egyértelmű visszaélés Isten nevével, valódi megsértése Isten akaratának. Nemrég fültanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol az örökösök azon méltatlankodtak, hogy két év után, amelyet szülőjük az idősek otthonában töltött, alig örököltek valamit, szülőházuk az idősek otthonáé lett. Csak annyit tudtam erre mondani: ez volt az ára, hogy ők nem vállalták fel a szülő gondozását.
Képesnek kell lennünk a Szentlélek által megkülönböztetni egymástól a valódi bűnöket és az álbűnöket. Valódi bűn, aminek a megtételét Isten világosan megtiltotta. Valódi bűn, ha valamit elmulasztunk, amire Isten világos parancsolt adott a Bibliában. Álbűn: olyan dolgok tiltása, bűnként való megbélyegzése, amit Isten nem tilt. Egy példa: dob és gitár (húros hangszer) használata az istentiszteleten, ifiórán bűn-e? Az Ószövetség parancsolja, az Újszövetség nem tiltja. Van, aki szerint mégis bűn, és tilos ily módon dicsérni Istent, nem méltó hozzá.
Kérjünk Istentől bölcsességet és alázatot, hogy ne gyártsunk álbűnöket, hanem Jézus nevében a valódi bűnökkel szemben arassunk diadalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése