2009. július 11.

ApCsel 21:4

"Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe."
A „Lélek indítására”: miközben a Szentírás újra és újra megerősíti, hogy Pál jeruzsálemi útja Isten akarata az út mentén folyamatosan kérlelik a testvérek, hogy nem menjen Jeruzsálembe. Gondolhatnánk azt, hogy ez kegyes szeretetből való féltés, de ez a megjegyzés arra utal, hogy a testvérek nem hitetlenségből akarták visszatartani Pált, hanem a Lélek vezetése és indítása nyomán. Isten akarata a jeruzsálemi út és Isten akarata az, hogy visszatartsák? Hogyan oldható fel az ellentmondás?

Pál is tudta, hogy Jeruzsálemben nehézségek várnak rá. Nem tudta pontosan, hogy mi fog történni, de tudta, hogy nagyon nehéz lesz. Isten a hívő testvérek féltése és lebeszélése által olyan próbáknak vetette alá Pált, ami újra és újra megerősítette őt, hogy tényleg mennie kell. Ezek a próbák nem gonosz próbák, hanem nagyon jó próbák, hiszen Isten tudja azt, hogy sokszor akkor erősödünk, ha valamilyen ellenállást kell leküzdenünk. Ebben voltak jó eszközök ezek a drága hívő testvérek.
A gyülekezeti hetünk előtt is tornyosultak hasonló próbák. Röviddel a hét kezdete előtt kiderült, hogy a szállás nem tud fogadni minket, mert más előbb foglalta le a hetet, de ezt nem vették észre még év elején. Több testvér visszalépett anyagi nehézségek miatt, amit nem tudtunk áthidalni. Volt, aki a kezdetet megelőző nap mondta le. A hétre végig hűvös, esős időt jeleztek előre a meteorológusok, ami a Balatonnál nem feltétlenül a legjobb. (Ez be is jött.) Ennyi minden még soha nem nehezítette életemben egy csendeshét létrejöttét. De már hetekkel a kezdet előtt Isten a szívemre helyezte, hogy mindez azért van,
mert a számára különösen fontos ez a hét. És ezt ott meg is tapasztaltuk. Egy nyugodt, békés hetet töltöttünk együtt, ami alatt semmi sem gátolta, hogy reggel, délelőtt és este Isten tanítására figyeljünk, megéljük a szerető testvéri közösséget, idősek, fiatalabbak, gyermekek, családosok és egyedülállók egyaránt.
Isten jó próbáinak célja, hogy megerősítsen akarata felől. Dicsőség neki ezért!


2009. június 5.

Isten kezébe letett munka

Fogadd el ó, Urunk, mai napi elvégzett munkánkat, amint letesszük azt lábaid elé! Te tudod tökéletlenségeit és mi is jól ismerjük azokat. Reggeli hősies elszánásainkból csak kevés nyert beteljesedést. Áldunk Téged azért, hogy nem vagy könyörtelen rabszolgatartó, aki szívtelenül lesi elvégzett munkánk fogyatkozásait, hanem Atyánk vagy, és Tanítómesterünk, aki velünk együtt örömmel figyeli miként tanulunk meg dolgozni. Nincs mivel dicsekednünk Előtted, de azért nem félünk színed elé járulni. Te mindeneket tudsz és Te Szeretet vagy. Fogadj el kegyelmesen minden jó igyekezetet, akármilyen töredékes volt is sikere, és engedd meg, hogy mire bevégeztük életünket, a Te kezed alatt mestermunkásokká váljunk, akik megtanulták az igaz és hősies életnek művészetét! Ámen.
(Walter Rauschenbusch)

2009. június 4.

Az önzetlen szolgálat ellensége


"Az önzetlen szolgálat egyik legveszedelmesebb ellensége az örömök hajhászása."
E. H. Fosdick

2009. március 20.

Egy politikai gondolat

Egy politikustól szeretnék idézni most. Nem szeretném néven nevezni - most még - hanem feltenni a kérdést: kitől származik az idézet? Egyet tudunk-e érteni ezzel a politikussal? Természetesen elég csak rajta gondolkodni, de akár kommentálni is szabad. Íme az idézet (részlet):

"Az egynyelvű és egyszokású ország gyarló és törékeny. ... a letelepülő idegenekkel bánj tisztességesen, hogy veled és nálad szívesebben tartózkodjanak, mint más országokban."

2009. március 19.

Egyház és állam


"Állam és egyház barátsága jó az államnak, de rossz az egyháznak."
Gilbert Keith Chesterton
Forrás: Philip Yancey Meghökketnő kegyelem

Van-e mit hozzáfűzni?

2009. február 18.

Öröm és nyomorúság

Az üdvözülteknek még a nyomorúságban is örömük van. Az ítélet alatt levőknek az örömben is nyomorúságuk.

2008. december 12.

Jób 36:21

"Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!"