Volt a gimnáziumban egy nagyon kedves barátom, aki súlyos, daganatos beteg lett. A drasztikus kezelések miatt a haja is kihullott, de műteni is kellett. Az orvosok nem túl sok esélyt adtak annak, hogy felépül. Ez a fiú megfogadta, hogy ha Isten meggyógyítja, akkor lelkipásztorként akarja szolgálni az Urat. Felépült. De sajnos az élete nem abba az irányba haladt tovább, amerre a fogadalma szerint kellett volna. Remélem és bízom benne, hogy visszatalál arra az útra, amelyre fogadalma szerint lépnie kellett volna. Mert Isten hallotta a fogadalmát és biztos, hogy kérdezni fogja: „Kértél tőlem valamit, és ígértél valamit. Én megtettem. Megtettem volna akkor is, ha nem ígéred, de ha megfogadtad ezt számon kérem tőled.”
Gondold végig, hogy hány kimondott fogadalmad, Istennek tett ígéreted veszett kárba azok után, hogy Isten válaszolt. „Azt nem úgy gondoltam; bizonyára nem kell ezt ennyire komolyan venni.” - keressük a kifogást, miután elhárult a baj. Ha megnézzük a fogadalmakkal kapcsolatos bibliai igéket, akkor azt látjuk: a fogadalom teljesítése mindig hálából fakad. Olvasd még el ma Zsolt 50:14-et és a Zsolt 56:13-at! A fogadalom meg nem tartása a hálátlanság miatt bűn. Ez alól csak az képez kivételt, ha valaki, akit Isten fölénk rendelt, nem engedi, hogy megtartsuk fogadalmunkat.
Ha Isten rámutatott, hogy van be nem váltott ígéreted, akkor valld meg neki hálátlanságodat és ne halogasd tovább. El fog tölteni a hála öröme, hiszen mégis Isten volt az, aki előbb adta a szabadítását.
