Egyszerű misszió

Rick Warren azt írja: "Ha gyülekezetünk tagjai soha senkit nem hívnak a gyülekezetbe, vajon mit üzennek ezzel a gyülekezetben zajló események minőségéről?"

Ennek a gondolatnak a kapcsán egy kicsit elgondolkoztam a missziónak egy igen egyszerű - de egyáltalán nem biztos, hogy nem hatékony - módjáról. Mindannyiunknak vannak ismerősei. Ha leülünk és készítünk egy listát azokról az ismerőseinkről, akikkel sűrűn kapcsolatba kerülünk, azt mondhatjuk, hogy átlagosan 10-20 ember biztosan felkerülne a listára. Ha készítettünk egy ilyen listát, akkor a következő lépés egy döntés. Ezeket az embereket meghívom a gyülekezetbe - szeretném, ha legalább egyszer eljönnének, mindenféle egyéb kötelezettség nélkül. Ez lehet, hogy többszöri meghívást fog jelenteni, lehet, hogy akár évekig is eltarthat, amíg valaki eljön. A lényeg: egyszer minden ismerősöm eljöjjön a gyülekezetbe. Ez nem olyan "nagy" dolog, konkrétan megfogalmazható és megfogható dolog. A többit meg a legnagyobb bizalommal és nyugalommal rábízhatjuk Istenre.
Nem kell nagy bizonyságtételekre felkészülni stb. Egész egyszerűen egy egyszerű meghívást átadni; és erre a kínálkozó lehetőségeket nem erőszakosan, de újra és újra megragadni.

Vajon miért nem gondoljuk, hogy ez a fajta egyszerű misszió hatékony lehet? Azok a feltételezések, amelyeket itt felsorolok nem hitetlenség-e?

1. Azt feltételezzük, hogy úgysem fogadják el a meghívást! Miért feltételezzük ezt? Az emberek szeretnek elmenni olyan helyekre, amire az ismerőseik azt mondják, hogy ott jól érzik magukat.
2. Azt feltételezzük, hogy nem fogják jól érezni magukat. Ennek a feltételezésnek mi az alapja? Lehet, hgoy mi sem érezzük jól magunkat? Akkor legyen olyan hely az istentisztelet, ahol a házigazdák és a vendégek is jól érezhetik magukat. Egyébként pedig sokszor az emberek azért nem érzik jól magukat, mert idegennek érzik magukat és a fogadó közösség sem képes sokszor szeretetteljesen közelíteni a vendég felé. Viszont mindjárt más a helyzet, ha eleve van valaki, akit ismerősüknek tarthatnak.
3. Azt feltételezzük, hogy az úgysem érdekli őket. De az emberek szívében ott van a láthatatlan Isten-szomj. Csak a forrást kell megtalálniuk, máris érdekelni fogja őket.

Szóval van a missziónak egy igen egyszerű módja: meghívni az embereket, az ismerőseinket a gyülekezetbe. Legalább egyszer jöjjenek el. Ennek következtében eleve könnyebb lesz beszélgetni velük a htiről. A többit pedig nyugodtan rábízhatjuk a Szentlélekre. Szóval papírt és tollat elő - ismerősök listája, akiket szeretnénk meghívni: legalább egyszer jöjjenek el a gyülekezetbe (persze ha már nem járnak valahova máshova).