Miért kell a gyülekezetnek komolyan venni a bűnt?

Isten igéje világosan tanítja, hogy a gyülekezetben megbújó makacs bűnöket, amelyekből egy tag - vagy tagok - nem akar megtérni, napvilágra kell hozni.

"Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz." (Ef 5:10-13)

Feltehető a kérdés: egy bűn miért nem csak a bűnösre és Istenre tartozik? Miért kell azzal törődni a közösségnek? Ennek két oka van:

1. A bűnös szellemi állapota és üdvössége. Nagyon sokszor, amíg valaki azt gondolja, hogy titokban tarthatja a dolgát, és azt gondolja, hogy az csak rá és Istenre tartozik, kiszolgáltatta magát a bűnnek és a bűn erőt vett rajta. Nem képes belőle szabadulni. A szemfogató és szemérmes elnézés bűnrészes kegyetlenség; a bűn komolyan nem vétele és a bűnös kárhozatból való kimentésének a hiánya - gyakorlatilag szeretetlenség.
2. A gyülekezet tisztasága. A Biblia azt mondja, hogy a gyülekezetben a tagok összekapcsolódnak, ahogy egy biológiai test tagjai. Ha fáj a láb, az azért lehetséges, mert kapcsolatban van a teljes test vérkeringésével, idegrendszerével és a fejjel. De amikor a láb (fog, has stb.) fáj, az az egésznek okoz fájdalmat és szenvedést, az egész testet betegíti meg és teszi tönkre. Ha a gyülekezet egy keresztyén tagja hazugságban él, az a többi tagot is megszentségteleníti (Anániás és Szafira, ApCsel 5); ha a gyülekezet egy keresztyén tagja paráznaságban él az egész testet beszennyezi. Egy egészséges gyülekezet nem akar beszennyezetten élni.

Ha valaki nem hallgat a gyülekezetre, a testvéri intésre, akkor Jézus szerint olyannak kell tekinteni mint a pogányt vagy a vámszedőt - nem élő tag többé. (Mt 18:17)

Befejezésül álljon itt néhány gondolat az 1Thessz 4-ből
"Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja."