Eljöttünk, hogy imádjuk őt

December 25-n az istentiszteleteken a napkeleti bölcsek imádatán keresztül igyekszünk megérteni Jézus imádásának öt igazságát.

Mi a legszebb a karácsonyban?

Miközben készülünk egy olyan ünnepre, amit szeretnénk a lehető legszebben megünnepelni, talán segíthet, ha tudjuk a választ arra a kérdésre: Mi a legszebb a karácsonyban? Ennek valami olyannak kell lennie, amit minden ember átélhet, nemcsak én vagy te.

Szenteste az istentiszteleten a Mt 18:1-25 alapján erre a kérdésre várjuk a választ Isten szava alapján: Mi a legszebb a karácsonyban?

Jegyzet egy születésnap margójára

Telik az idő. Minden egyes évben egyszer elérkezik a születésnapom. Attól a naptól fogva egyel nagyobb számot kell gondolnom, mondanom amikor életkorom kérdése előkerül. Telik az idő.

Születésem a hatalmas világegyetem, az évezredes történelem egy tér- és időbeli pontján egyszeri és megismételhetetlen esemény. Nem születek újra évről évre. Viszont évről évre megemlékezünk arról az eseményről, aminek megtörténtére nem is emlékezhetek, de amely az életem kezdete volt az anyaméhen kívüli világban. És megállapítjuk: telik az idő. Ilyen egy születésnap.

A hatalmas világegyetem és az évezredes történelem egy tér és időbeli pontján történt egy egész világot meghatározó születés. „Üdvözítő született … aki az Úr Krisztus.” (Lukács ev. 2:11) Ezt a hírt Isten angyalai adták hírül a betlehemi mezőn Jézus születésének éjszakáján az ott tanyázó pásztoroknak. Egy születésnap közeledik – karácsony. Jézus születésnapja. Karácsonykor a keresztyének Jézus születésnapját ünneplik, Jézus születésének emlékére ünnepelnek. Egy eseményt, ami megtörtént egyszer és megismételhetetlenül a múltban: a hatalmas Isten a Fiában testet öltött és emberré lett. Az idő pedig telik. Jézus egyszer született meg – és nem születik meg újra és újra minden évben. Egy megtörtént eseményt és annak jelentőségét ünnepeljük; nem pedig egy újra és újra megtörténő eseményt. Miért fontos ez? Mert az idő telik és egy végcél felé halad; és ahogy telik, valakinek letelik, valakinek betelik.

Jézus születésnapja jelzi az idő múlását. Ahogy a világ halad egy Isten által rendelt végcél felé. Az a Jézus, akinek a születésnapját ünnepeljük, a mennyei világból visszatér ebbe a világba, hogy megalapítsa az örök messiási birodalmat, az Isten országát. Ez a végcél azokat, akik számára az idő letelik, akaratlanul is kellemetlen érzésekkel vagy félelemmel tölti el. Inkább nem is gondolnak rá. Akik számára viszont az idő betelik: lelkesedéssel.

Az idő telik. Jézus születésnapja közeledik. Megemlékezünk arról, hogy ő is megszületett egyszer. Isten Fiaként született meg. És akik elfogadták őt Isten Fiának, Istenként imádták, és Jézus ezt az imádatot elfogadta. Az ő születésnapján mit kezdünk ezzel a ténnyel? Az ő születésnapja segít-e eljutni az ő imádatára? Vagy még mindig magunkkal vagyunk elfoglalva? Isten Fia vissza fog térni királyként. És az idő telik …

Példátlan szenvedés

Advent 4. úrnapján Jézus példátlan szenvedéséről szól a tanítás. "Igazi adventi téma" ez. Segít abban, hogy ne felejtsük el: Jézus életének az értelme a halála volt. Ezért jött. Igék: Zsolt 22 és Ézs 53.

WWJB

Néha lehet látni – többnyire inkább fiatalok karján – egy olyan karkötőt, amin van négy betű: WWJD. Ezek a betűk egy angol nyelvű kérdőmondatnak a kezdőbetűi: What Would Jesus Do? „Mit tenne Jézus?” Emlékeztető kérdése ez annak: Jézus valóban azt tenné, amit tenni akarunk, vagy tettünk? Jézus valóban azt mondaná, vagy mondta, amit mondtunk? Ha komolyan vesszük Jézus hívását: „Kövess engem!” (Mt 9:9), ami azt jelenti: azt az utat járjuk be, amit ő, és olyan lesz az életünk mint az övé, akkor talán sűrűbben kellene eszünkbe jutnia ennek az emlékeztető kérdésnek: „Mit tenne Jézus?”

Karácsony közeledtével felbolydul a keresztyén gyökerű világ. Egy nagy ünnepre készül: karácsonyra. És ez a felbolydulás jól érzékelhető a bevásárlóközpontokban és szupermarketekben. Valahogy úgy érezzük, ez az ünnep adja meg a lehetőségét annak, hogy ami elmaradt, azt még bepótolhassuk. Be kellene pótolni a kielégítetlen vágyakat, a sokszor csak legyintő oda nem figyelést. Be kellene tömni a hiányérzetünket, hogy nem vagyunk igazán boldogok. Ezért erőnk mértéke szerint – sőt azon felül is – lelkiismeret-furdalásból, kényszerből vagy azért, mert egyszerűen nem látunk más utat: vásárolunk. Vásárolunk. Talán biztosak sem vagyunk abban, hogy az a másik annak örülni is tud majd. De valamit mégis kellene adni. És jó lenne rálicitálni az előző évre.

Így karácsony közeledtével egy kicsit átírnám az előző angol rövidítást: WWJB. What Would Jesus Buy? „Mit venne Jézus?”

Nehéz kérdés. Azt gondolom: semmit. Azért, mert a legtöbb, amit adhat, azt odaadta: önmagát. Isten Fia önmagát adta értünk: minden keresztyén ünnep, így a karácsony is erről beszél: az Isten Fia „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4) Bármit adna maga helyett: az kevesebb lenne.

De akkor van-e így értelme feltenni a kérdést: „Mit venne Jézus?” Az mégsem lehet, hogy ne adjunk semmit! Két dologban azonban mégis segíthet nekünk:

1. Ha magunkat adjuk azoknak, akiket szeretünk – és nem magunk helyett valamit, akkor az nem semmi. Ez a legnehezebb, de egyben a leggazdagabb is. Ki tudja – lehet, hogy érdemes lenne egyszer megpróbálni?

2. Ha pedig adunk valamit, akkor azt ne magunk helyett adjuk. Adjunk olyat, amiben benne vagyunk. Ami közös élménnyé teszi az ajándékozást az ajándékozónak és a megajándékozottnak is. Amivel az ajándékozás élménye tovább tart, mint az, hogy átadtuk átvettük és vége is. Ha magunkat nem adjuk: semmit sem adtunk, és ezen nem segít az árcédulán látható összeg nagysága.

Jézus Krisztus követésében így karácsony közeledtével segíthet eligazodni ez a kérdés: „Mit venne Jézus?” És ha rá figyelünk, meg fogjuk találni a legértékesebbet. Legyenek eligazítási pontul a következő szentírási helyek:

„Jézus Krisztus önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4)

„Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8:5)

Kiáltó Szó, gyülekezeti körlevél, 2007. karácsony

Királyi fenség

Egyszerű ember volt,
és nem tanult latint.

Minden aranyat hátrahagyott,
békésen bánt a vad emberekkel,
velünk mindnyájunkkal,
és az időjárással.

Halat és kenyeret evett,
vidéki borral és Isten akaratával élt.
Por rakódott a lábára.

Csak egyszer viselt bíborruhát,
és azt gúnyból tették rá.

Luci Shaw

Támadás keresztyének ellen, gyülekezeti épület lerombolása

Karnataka: november 18-n Siddaram Gokhavi 60 éves lelkészt és hat másik keresztyént vertek meg a Bajrang Dal aktivistái, akik akkor támadtak rájuk, amikor Ananda Nagarában egy istentiszteleten vettek részt. A támadók megrongálták az épületet, Bibliákat égettek és keresztyén ellenes jelszavakat skandáltak. A támadók között volt a rendőrfőnök is. A lelkész és a felesége Rekha öt másik emberrel együtt megsérültek a támadásban. A támadók azzal vádolták a keresztyéneket, hogy arra kényszerítik a hindukat, hogy keresztyénné legyenek. Dicsérd Istent azért, hogy sérült meg senki súlyosan. Imádkozz azokért, akik részt vettek a támadásban, hogy eljussanak Isten szeretetének és kegyelmének megismerésére és hitben odaforduljanak hozzá. Imádkozz, hogy folytatódhasson ennek a házi gyülekezetnek a szolgálata.

Bátorító igék: Zsolt 91 Rm 8:11 „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”