Néha lehet látni – többnyire inkább fiatalok karján – egy olyan karkötőt, amin van négy betű: WWJD. Ezek a betűk egy angol nyelvű kérdőmondatnak a kezdőbetűi: What Would Jesus Do? „Mit tenne Jézus?” Emlékeztető kérdése ez annak: Jézus valóban azt tenné, amit tenni akarunk, vagy tettünk? Jézus valóban azt mondaná, vagy mondta, amit mondtunk? Ha komolyan vesszük Jézus hívását: „Kövess engem!” (Mt 9:9), ami azt jelenti: azt az utat járjuk be, amit ő, és olyan lesz az életünk mint az övé, akkor talán sűrűbben kellene eszünkbe jutnia ennek az emlékeztető kérdésnek: „Mit tenne Jézus?”
Karácsony közeledtével felbolydul a keresztyén gyökerű világ. Egy nagy ünnepre készül: karácsonyra. És ez a felbolydulás jól érzékelhető a bevásárlóközpontokban és szupermarketekben. Valahogy úgy érezzük, ez az ünnep adja meg a lehetőségét annak, hogy ami elmaradt, azt még bepótolhassuk. Be kellene pótolni a kielégítetlen vágyakat, a sokszor csak legyintő oda nem figyelést. Be kellene tömni a hiányérzetünket, hogy nem vagyunk igazán boldogok. Ezért erőnk mértéke szerint – sőt azon felül is – lelkiismeret-furdalásból, kényszerből vagy azért, mert egyszerűen nem látunk más utat: vásárolunk. Vásárolunk. Talán biztosak sem vagyunk abban, hogy az a másik annak örülni is tud majd. De valamit mégis kellene adni. És jó lenne rálicitálni az előző évre.
Így karácsony közeledtével egy kicsit átírnám az előző angol rövidítást: WWJB. What Would Jesus Buy? „Mit venne Jézus?”
Nehéz kérdés. Azt gondolom: semmit. Azért, mert a legtöbb, amit adhat, azt odaadta: önmagát. Isten Fia önmagát adta értünk: minden keresztyén ünnep, így a karácsony is erről beszél: az Isten Fia „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4) Bármit adna maga helyett: az kevesebb lenne.
De akkor van-e így értelme feltenni a kérdést: „Mit venne Jézus?” Az mégsem lehet, hogy ne adjunk semmit! Két dologban azonban mégis segíthet nekünk:
Ha magunkat adjuk azoknak, akiket szeretünk – és nem magunk helyett valamit, akkor az nem semmi. Ez a legnehezebb, de egyben a leggazdagabb is. Ki tudja – lehet, hogy érdemes lenne egyszer megpróbálni?
Ha pedig adunk valamit, akkor azt ne magunk helyett adjuk. Adjunk olyat, amiben benne vagyunk. Ami közös élménnyé teszi az ajándékozást az ajándékozónak és a megajándékozottnak is. Amivel az ajándékozás élménye tovább tart, mint az, hogy átadtuk átvettük és vége is. Ha magunkat nem adjuk: semmit sem adtunk, és ezen nem segít az árcédulán látható összeg nagysága.
Jézus Krisztus követésében így karácsony közeledtével segíthet eligazodni ez a kérdés: „Mit venne Jézus?” És ha rá figyelünk, meg fogjuk találni a legértékesebbet. Legyenek eligazítási pontul a következő szentírási helyek:
„Jézus Krisztus önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4)
„Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8:5)
Kiáltó Szó, gyülekezeti körlevél, 2007. karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése