Júdás halála után az apostoli kör hiányos volt. Ekkor nagyon komoly kritériumok alapján - Jézus szolgálatának elejétől végéig hiteles tanújának, és elkötelezett tanítvány kellett lennie - két férfi látszott alkalmasnak arra, hogy betöltse a helyet. Mivel mindketten egyformán alkalmasnak látszottak, azért, hogy az emberi tényezőt kiküszöböljék, nagyon helyesen nem demokratikus módját választották az üres hely betöltésének (de előtte a kritériumokat nagyon komolyan figyelembe vették, ezt soha ne felejtsük el!) és rábízták közvetlenül Istenre a választást - ezért volt a sorsvetés, ami azt a bizalmat és alázatot fejezte ki, hogy itt ők már nem rendelkeznek elég ismerettel, hogy ki lehet kettejük közül az alkalmas. Így lett Mátyás a tizenkettedik apostol.
Eddig erről az eseményről csak olyan magyarázatot hallottam, amely szerint Mátyás apostollá választása egy elhamarkodott emberi cselekedet volt és nem Isten szerint való, mert Isten valójában Pált választotta ki apostolságra. Az érvelés pedig az volt, hogy Mátyásról nem olvasunk később a Szentírásban.
Megmondom őszintén, hogy ez a magyarázat mindig is zavart, de nem igazán tudtam megmondani, hogy miért. Hiszen az apostolok többségéről sem olvasunk később az Újszövetségben nemcsak Mátyásról. És Mátyás nem vált engedetlenné az elhívás után, a hagyomány szerint ugyanolyan hűségesen halt vértanúhalált, mint a többiek, mivel megkövezték és lefejezték a Jézus tanúságtételéért.
Az Apostolok Cselekedetei során azonban észrvehetünk mást is. Pál az elhívása után azonnal bizonyságtevővé válik. De kézrátételes (apostoli?) felhatalmazást és missziói kiküldést csak később kap, méghozzá Jakab halála után. És bár formálisan már nem iktattták be a tizenkettes körbe, csak ezt követően nevezi a Szentírás Pált (és Barnabást is!) apostolnak.
Végkövetkeztetés: A tizenkettes apostoli körben keletkezett hiány összesen kétszer pótolódott ki. Először, amikor Mátyás apostol lett Júdás helyén, másodszor pedig (ha formálisan már nem is), Jakab vértanúsága után Pál apostollal. Így egyszerre sohasem volt tizenhárom, mindig csak tizenkettő apostol.
Eddig erről az eseményről csak olyan magyarázatot hallottam, amely szerint Mátyás apostollá választása egy elhamarkodott emberi cselekedet volt és nem Isten szerint való, mert Isten valójában Pált választotta ki apostolságra. Az érvelés pedig az volt, hogy Mátyásról nem olvasunk később a Szentírásban.
Megmondom őszintén, hogy ez a magyarázat mindig is zavart, de nem igazán tudtam megmondani, hogy miért. Hiszen az apostolok többségéről sem olvasunk később az Újszövetségben nemcsak Mátyásról. És Mátyás nem vált engedetlenné az elhívás után, a hagyomány szerint ugyanolyan hűségesen halt vértanúhalált, mint a többiek, mivel megkövezték és lefejezték a Jézus tanúságtételéért.
Az Apostolok Cselekedetei során azonban észrvehetünk mást is. Pál az elhívása után azonnal bizonyságtevővé válik. De kézrátételes (apostoli?) felhatalmazást és missziói kiküldést csak később kap, méghozzá Jakab halála után. És bár formálisan már nem iktattták be a tizenkettes körbe, csak ezt követően nevezi a Szentírás Pált (és Barnabást is!) apostolnak.
Végkövetkeztetés: A tizenkettes apostoli körben keletkezett hiány összesen kétszer pótolódott ki. Először, amikor Mátyás apostol lett Júdás helyén, másodszor pedig (ha formálisan már nem is), Jakab vértanúsága után Pál apostollal. Így egyszerre sohasem volt tizenhárom, mindig csak tizenkettő apostol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése