Szomjoltó víz

Olvasandó: Jn 4:1-14Egy ismerősöm fogalmazta meg egyszer puritán életvitelének egyik alapgondolatát: „Ha szomjas vagyok, vizet iszom, ha meg nem vagyok szomjas minek igyak?” Valóban olyan sok mindennel próbáljuk oltani a szomjúságunkat, ami arra nem alkalmas. A cukrozott üdítők, alkoholos italok nem alkalmasak szomjúság oltására, sőt a koffein- és alkoholtartalmú italok kifejezetten vízhajtó hatással rendelkeznek. Igazi szomjúság oltására nem megfelelőek, sőt a test szomjúságát csak erősítik.

A Biblia nagyon világosan utal rá, hogy Isten nélkül az életünk szomjazik. Ezt a szomjúságot csak maga Isten olthatja. Fel is kínálja nekünk méghozzá teljesen ingyen, hogy életünk Istenben elégedett, szabad és boldog legyen. Jézusban kínálja fel nekünk. Választjuk-e azt az élő vizet, amiből ha iszunk nem kell szomjaznunk tovább Isten után, vagy inkább választjuk az édeskés vagy éppen szellemileg kábító „italokat”, amelyek semmiképpen nem olthatják ezt a szomjunkat?

A történet későbbi részéből kiderül, hogy ennek az asszonynak az édeskés (vagy kábító?) itala a szerelmi kapcsolatok keresése volt, amelyek azonban soha nem tudták szomjúságát oltani – mi másért lett volna öt férje, azután már a házasságból is kiábrándulva pusztán csak szexpartnere. De jól jött neki Jézustól az igazi szomjoltó vízről szóló örömhír. Szomjas vagy? Előtted van a víz és valami más, amit szomjoltóként ajánlanak számodra. Melyiket választod?

Jézust hirdette

Olvasandó: ApCsel 8:26-40

Egyetlen találkozás mi mindenre elég. A Gázába vezető úton nem volt lehetőség elmélyült és hosszú ismerkedésre, nem volt lehetőség bensőséges barátság kialakítására. Fülöpnek egyetlen lehetőség adatott arra, hogy az Istent imádni vágyó, a szívében kereső pogány ember számára (aki az első teljesen pogány a megtérők között) megmutassa a kegyelem általi üdvösség útját. Kellett is, mert a kincstárnok a maga testi mivoltában mózesi törvények értelmében sohasem tartozhatott a jeruzsálemi templom közösségéhez, nemcsak mint pogány, hanem úgy is, mint herélt (a 27v. eredeti szövege egyértelműen kijelenti). De a szívében ott volt a vágy, hogy az élettelen vallások és bálványok helyett az élő Istent tudhassa istenének. Ezért az egy emberért küldte Fülöpöt az Úr a kihalt útra, mert Samáriában már elvégezte evangélista küldetését. Így ragadta meg Fülöp az egyetlen lehetőséget arra, hogy az éppen akkor olvasott és meg nem értett ézsaiási szövegből Jézust hirdesse a kincstárnoknak. Azt a Jézust, aki Isten Fiaként azért öltött testet, hogy áldozatával lerombolja a bűn közöttünk és az Atya között húzódó elválasztó falát. Így jutott a kincstárnok tudomására, hogy Isten őt is teljes egészében elfogadja, sőt bár gyermekei nem lehetnek, örök nevet ad neki Krisztusban. (Nála volt az Ézsaiás tekercs és abban ott az ígéret a számára is az Ézs 56:1-7-ben) Örömmel fogadta el Isten kegyelmét és lett keresztyénné. Mert mind ő, mind Fülöp nem hagyta elúszni az egyetlen lehetőségét. Megragadunk-e minden lehetőséget arra, hogy Jézust hirdessük – nem tudva, hogy adatik-e nekünk másik lehetőség, hogy hirdessük és akikhez Isten odavezet, másik lehetőség, hogy meghallják.

Előreláthatólag megjelenik a Szentírás Szövetség Útjelző c. kiadvány 2010. évi II. negyedévében.