Egy ismerősöm fogalmazta meg egyszer puritán életvitelének egyik alapgondolatát: „Ha szomjas vagyok, vizet iszom, ha meg nem vagyok szomjas minek igyak?” Valóban olyan sok mindennel próbáljuk oltani a szomjúságunkat, ami arra nem alkalmas. A cukrozott üdítők, alkoholos italok nem alkalmasak szomjúság oltására, sőt a koffein- és alkoholtartalmú italok kifejezetten vízhajtó hatással rendelkeznek. Igazi szomjúság oltására nem megfelelőek, sőt a test szomjúságát csak erősítik. A Biblia nagyon világosan utal rá, hogy Isten nélkül az életünk szomjazik. Ezt a szomjúságot csak maga Isten olthatja. Fel is kínálja nekünk méghozzá teljesen ingyen, hogy életünk Istenben elégedett, szabad és boldog legyen. Jézusban kínálja fel nekünk. Választjuk-e azt az élő vizet, amiből ha iszunk nem kell szomjaznunk tovább Isten után, vagy inkább választjuk az édeskés vagy éppen szellemileg kábító „italokat”, amelyek semmiképpen nem olthatják ezt a szomjunkat?
A történet későbbi részéből kiderül, hogy ennek az asszonynak az édeskés (vagy kábító?) itala a szerelmi kapcsolatok keresése volt, amelyek azonban soha nem tudták szomjúságát oltani – mi másért lett volna öt férje, azután már a házasságból is kiábrándulva pusztán csak szexpartnere. De jól jött neki Jézustól az igazi szomjoltó vízről szóló örömhír. Szomjas vagy? Előtted van a víz és valami más, amit szomjoltóként ajánlanak számodra. Melyiket választod?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése