A 4Móz 29-ben olvashatjuk a lombsátor ünnephez kapcsolódó nagyszabású áldozati szertartásokra vonatkozó rendelkezéseket. A nyolc napos ünnep minden napján áldozatokat kellett bemutatni. Ez a nyolc nap arra emlékeztette Izráelt, amikor az Úr még hordozta őket a pusztába és sátrakban laktak. Az áldozatoknak ebben a hálás emlékezésben kellett segítenie őket.
János evangéliumában azt olvassuk, hogy Jézus az ünnep legvégén, amikor véget az ünnep felállt és elkiáltotta magát: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg." (Jn 7:37-39)
Egyértelműen szólt ez azokhoz, akik abba keseredtek bele, hogy a szertartások által egyszerűen nem tapasztalják meg Isten közelségét, az egész ünnep végén megmarad a rettenetes belső üresség és lelki szomjúság. Hiába a sátoros ünnep minden napján bemutatott áldozat, ha ezek nem képesek oltani a lelki szomjat, mert nincs benne lélek, szertartási rutinná züllik. A lelki szomjúságot semmilyen áldozat és szertartás nem képes megszüntetni, hanem csak a Lélek, aki átjárja a hívőt, az áldozatot és az ünnepet. Az élő Jézus nélkül a legszebb ünnep is halott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése