2011. április 8.

A jel

Ézs 7:10-25


De sokszor szeretnénk Istentől jelet kapni, ha tanácstalanok vagyunk, hogy mit tegyünk, melyik utat válasszuk. Amikor egy nehéz helyzet előtt állunk, nem akarunk rosszul dönteni, vagy éppen csak biztatást várnánk arra nézve, hogy Isten mellettünk áll és nem kell félnünk. Még a szél legkisebb rezdülésében is jelet szeretnénk látni, és megbizonyosodni abban, hogy Isten nem hagyott el, és támogat minket.
Áház nem volt istenfélő király, egyáltalán nem bízott az Úrban, sokkal inkább a kánaáni pogány bálványoktól kért segítséget és útmutatást. Isten azonban szerette volna visszahajlítani elhajlott szívét és ezt különleges szeretettel tette: azt ajánlotta, hogy ő kérjen jelet az Úrtól, hogy megtanuljon újra bízni benne. Áház erre nem hajlandó és olyan kifogást mond, amely első olvasásra nagyon istenfélőnek látszik. Kifogása azonban hitetlenségből fakad és ezzel fárasztja az Urat, aki ezek után mégis ad jelet, de ebben a jelben az elutasított kegyelem után közelgő ítélet képét mutatja meg az Úr.
Abban a jelben, amit az Úr adott, és Áháznak a saját helyzetében üzenet volt és értenie kellett, Máté a Szentlélek által évszázadokkal később felismerte, hogy az a Messiásra is vonatkozik. Egyetlen biztos jel van a számunkra, amelyben felismerhetjük azt, hogy Isten nem hagy el minket, hogy Jézus, az Isten Fia megszületett a júdeai Betlehemben, és benne emberré lett az Isten. Isten maga adott jelet nekünk önmagáról, és ha bízunk benne ez a jel mindig eligazít, hogyha Isten dicsőségét keressük. Kövesd a jelet! Kövesd Jézust!

2011. április 7.

Hova menekülsz?

Zsolt 11


Életünk során számtalan konfliktushelyzetbe kerülünk. Miután Isten kegyelmét Krisztusban elfogadtuk többnyire azt tapasztaljuk, hogy a konfliktusaink nem kevesebbek, hanem többek lesznek. Ahogy Jézus Krisztust szolgálata során folyamatosan támadták, ahogy az ördög el akarta tántorítani csábítással, ijesztéssel és fenyegetéssel, úgy támadja az ördög a Krisztusban élő embert. Ezeknek a támadásoknak a következménye a rengeteg konfliktushelyzet. Meg nem értés, gúnyolódás, tiltások és fenyegetések; néha kimondott rágalmazások. Ki szereti az ilyen konfliktushelyzeteket? Az a normális, ha valaki nem szereti. Legtöbben konfliktuskerülők vagyunk, és ha ez kialakulófélben van körülöttünk igyekszünk elkerülni, vagy kimenekülni belőle.
Itt jöhet egy kísértés, amelyre Dávid királyt próbálták meg rávenni a gúnyolói: „Menekülj a hegyre, mint a madár!” Mi a célja ennek a felszólításnak? Menekülj el a konfliktushelyzet elől, vagyis hátrálj meg, alkudj meg, hadd nyerjen teret a hazugság. Elvégre mi közöd van neked ehhez? Mi közöd van neked ahhoz, hogy a hazugság uralkodik a világban. Dávid azonban mást lát: Isten érdekli a világ folyása, szemmel tartja az igazakat és a hazugokat is. Elbújni úgysem lehet a konfliktus elől, mert az utolér bennünket. Két lehetőségünk van: vagy az Úrral való közösségünkről mondunk le a megalkuvások árán, vagy emberi megoldásaink helyett Istenhez megyünk erőért, bátorságért és az igazságban való megerősödésért. Dávid ezt tette: feltekintett az Úrra és úgy döntött, továbbra is az igazságban jár, mert abban gyönyörködik Isten. Jézus mondja: „Én vagyok az igazság.” (János 14:6)

2011. április 1.

Összefogások

Ézs 7:1-9

Egy új és gonosz birodalom támadt keleten: Asszíria. Mérhetetlen hatalomvágya fenyegette a kisebb nyugati népeket, akik megpróbáltak valamiféle szövetséget összekovácsolni az asszír fenyegetés ellen. Arám és Izráel már összefogtak, de Júda Áház vezetésével ki akart maradni a szövetségből azt remélve, hogy nem éri el az asszír fenyegetés. Ez mérhetetlenül bosszantotta az arám és izráeli királyt és az asszír támadás előtt erőszakkal is rá akarták kényszeríteni Júdát a szövetségbe való belépésre. Áház király ott állt politikailag két tűz között: belépjen-e az asszír ellenes szövetségbe vagy inkább forduljon Asszíriához segítségért az arám-efraimi szövetséggel szemben. Úgy tűnik elkerülhetetlen a háború. De kivel fogjak össze?

Ézsaiás üzenete világos: ne arra nézz, amit látsz, hanem nézz arra, amit nem látsz a szemeiddel. Isten megmutatja neki a prófétán keresztül, hogy amit olyan félelmetes fenyegetésnek lát, az Isten nézőpontjából olyan, mint a tűz elüszkösödött füstölgő fája, amelyben már semmi erő nincs, hogy táplálja a tüzet. Viszont Asszíria sem lesz mentség a maga erőszakos hódításával. Egyetlen összefogás van, amely megőrizheti őt is, népét is: az Úrral való összefogás a hitben. „De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (9.v.) Te milyen szövetségessel fogsz össze?