De sokszor szeretnénk Istentől jelet kapni, ha tanácstalanok vagyunk, hogy mit tegyünk, melyik utat válasszuk. Amikor egy nehéz helyzet előtt állunk, nem akarunk rosszul dönteni, vagy éppen csak biztatást várnánk arra nézve, hogy Isten mellettünk áll és nem kell félnünk. Még a szél legkisebb rezdülésében is jelet szeretnénk látni, és megbizonyosodni abban, hogy Isten nem hagyott el, és támogat minket.
Áház nem volt istenfélő király, egyáltalán nem bízott az Úrban, sokkal inkább a kánaáni pogány bálványoktól kért segítséget és útmutatást. Isten azonban szerette volna visszahajlítani elhajlott szívét és ezt különleges szeretettel tette: azt ajánlotta, hogy ő kérjen jelet az Úrtól, hogy megtanuljon újra bízni benne. Áház erre nem hajlandó és olyan kifogást mond, amely első olvasásra nagyon istenfélőnek látszik. Kifogása azonban hitetlenségből fakad és ezzel fárasztja az Urat, aki ezek után mégis ad jelet, de ebben a jelben az elutasított kegyelem után közelgő ítélet képét mutatja meg az Úr.
Abban a jelben, amit az Úr adott, és Áháznak a saját helyzetében üzenet volt és értenie kellett, Máté a Szentlélek által évszázadokkal később felismerte, hogy az a Messiásra is vonatkozik. Egyetlen biztos jel van a számunkra, amelyben felismerhetjük azt, hogy Isten nem hagy el minket, hogy Jézus, az Isten Fia megszületett a júdeai Betlehemben, és benne emberré lett az Isten. Isten maga adott jelet nekünk önmagáról, és ha bízunk benne ez a jel mindig eligazít, hogyha Isten dicsőségét keressük. Kövesd a jelet! Kövesd Jézust!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése