2007. szeptember 21.

Az ujjongás képessége és a boldogság

Zsolt 89:16

"Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!"

A Magyar Értelmező kéziszótárban a következő bejegyzést találtam az „ujjong” szó mellett: „örömében hangosan kiáltozik”, „féktelenül örül”. Az „ujjongás”-nál pedig: „mámoros öröm”. Isten azt mondja ebben a zsoltárban, hogy boldog az a nép, amely tud neki ujjongani. Az ujjongás képességét elvesztettük a gyermekkor végével. Vallásos életünkből pedig végképp kiveszett az örömnek ez a fajta megnyilvánulása (sok más is). Gyanúval kezelünk minden ilyen cselekedetet és igyekszünk bebizonyítani azt, hogy ujjongani teológiailag mennyire nem korrekt. Pedig boldogságunknak erős eleme lehetne az ujjongás képessége. Nem alaptalanul, nem állandóan, nem erőltetve … de vajon mikor ujjongtunk utoljára Isten világosságában? Milyen lehetőségektől fosztjuk meg magunkat azzal, hogy nem tudunk már ujjongani? Vajon hogyan lehet szert tenni erre a tudásra?

3 megjegyzés:

Sába írta...

>Vajon hogyan lehet szert tenni erre a tudásra?

A válasz egyszerű: keresd Istennel a személyes kapcsolatot!
Én sokáig úgy gondoltam, hogy csak akkor fogok Istennel találkozni, mikor befejezem földi pályafutásomat. Aztán előjöttek bennem olyan kérdések, amikre szerettem volna választ kapni. Tudni akartam, hogy Isten mit gondolna helyesnek. De hiába olvasgattam mások bibliaértelmezéseit, azok nem adtak választ a kérdésemre. Sokszor úgy éreztem, Isten nem is azt gondolja, amit mások leírnak róla.

Egyik este, elalvás előtt különleges erőt éreztem a testemben, amit korábban soha.
Ez biztosan Isten lehet! – gondoltam magamban. Ő volt.
Feltettem neki egy kérdést, és azt is megmondtam, hogy hogyan várom a választ, ha igen a válasza.
És Isten úgy válaszolt, ahogy én kértem tőle. Ujjongtam örömömben. Ez volt életem legboldogabb pillanata.
Isten azóta velem van, és válaszol a kérdéseimre. Vele együtt olvasom a Bibliát.
Sokszor olyan kedves hozzám, hogy ujjongok örömömben.

Én biztos vagyok abban, hogy Isten nagyon boldog lenne, ha veled is személyes kapcsolata lehetne. És ehhez csak annyit kell tenned, hogy imáidban megkéred Őt, hogy szóljon hozzád.

Gyimóthy Zsolt írta...

Kedves Sába!
Köszönöm a megjegyzésedet, amelyet küldtél. Kedves, hogy ezt leírtad, bár a kérdést a végén nem magam miatt tettem fel. Mindenesetre ideteszem az oldalra blogom olvasóinak épülésére. Isten áldjon!

Gyimóthy Zsolt írta...

Kedves Sába!
Köszönöm a megjegyzésedet, amelyet küldtél. Kedves, hogy ezt leírtad, bár a kérdést a végén nem magam miatt tettem fel. Mindenesetre ideteszem az oldalra blogom olvasóinak épülésére. Isten áldjon!