Amikor megláttam az alábbi zseniális megoldást és lefényképeztem, nem igazán tudtam eldönteni, hogy milyen irányba engedjem elkalandozni a gondolataimat. A kép alaposan rájátszik a dilemmáimra.
- Írjak-e arról, hogy vajon a keresztyénségünk sokszor nem pontosan ilyen e? Vagyis rajtunk keresztül akadálytalanul kellene áradnia Isten szeretetének és közben éppen mi vagyunk az akadály.
- Vagy inkább írjak-e arról, hogy pontosan ilyen dolgok sülnek ki az életünkből, amikor nem fogalmazzuk meg világosan a céljainkat? Akkor nem tudjuk azt sem eldönteni, hogy mi a jó. Mert ahogy itt elnézem nem igazán tudták eldönteni, hogy babakocsinak ill. kerekesszéknek készítsenek-e feljárót, vagy a lépcsőn nehezen közelekedőknek korlátot. Ebből jött ki ez a torzszülött. Ha túl sok célt akarunk megvalósítani, végül egyik sem fog igazán megvalósulni.
- Vagy egyszerűen csak megmutassam, hogy egy jót nevessetek - akinek eddig mutattam majd megszakadt a röhögéstől.
Íme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése