"Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak az ÚR oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között."
(1Kir 23:9)
Sok lévita pap állt be a pogányos áldozati kultusz gyakorlásába. Jósiás, amikor a bálványimádással szemben nagyon keményen fellépett, tönkretette az áldozóhalmokat, és kiirtotta a pogány áldozatok papságát. A hűtlen lévitákat megkímélte. Csak következtethetünk arra, hogy abban az esetben történt ez, ha a léviták bűnbánatot tartottak, ellenkező esetben az ő esetükben is a halálbüntetés volt az egyetlen elfogadható büntetés. Ez a kegyelem azonban a következő dolgokra terjedt ki: 1. Megkímélték az életüket; 2. A lévita közösség tagjai maradhattak és részesülhettek a lévitáknak járó ellátmányban; - De többé nem szolgálhattak az Úr oltáránál.
Nagy tanulság ez: az "oltárnál" szolgálók teljes bocsánatot kaptak; de hűtlenségük emlékeztetőjeként megmaradt a szolgálattól való távoltartás. A ma egyházának is komolyabban kellene venni a hűtlenségbe esett "oltár körül" szolgálók távol tartását az "oltár körüli szolgálattól", még ha őszinte bűnbánat esetén teljes szeretettel is fogadjuk vissza az Úr gyülekezetébe őket.
Nagy tanulság ez: az "oltárnál" szolgálók teljes bocsánatot kaptak; de hűtlenségük emlékeztetőjeként megmaradt a szolgálattól való távoltartás. A ma egyházának is komolyabban kellene venni a hűtlenségbe esett "oltár körül" szolgálók távol tartását az "oltár körüli szolgálattól", még ha őszinte bűnbánat esetén teljes szeretettel is fogadjuk vissza az Úr gyülekezetébe őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése