2008. január 30.
A vérfolyásos asszony (Mt 9:20-22)
2008. január 24.
Mit hagyunk örökül?
Tisztátalan indulatok, megállapodások megmérgezhetik akár a későbbi nemzedékek életét is, akiknek úgy kell vállalniuk terheket, hogy nem maguk vették magukra azokat. Jól nézzük meg, hogy mit hagyunk magunk után.
2008. január 22.
Halandóságunk tudatában
2008. január 17.
Dicsérni csak lelkesen
Ez a zsoltár nem kimondja, hanem bemutatja azt, hogy hogyan lehet Istent a hozzá leginkább méltón dicsérni ill. dicsőíteni. Nagyon kevés olyan terület van a keresztyénségen belül, ami több és szenvedélyesebb vitát váltana ki mint a dicséret vagy a dicsőítés. Néha a vita a hangszereken és a zenei stílusokon folyik. Vajon beszél-e ez a zsoltár ilyesmiről? Nem. A hangszer és a zenei stílus majdnem teljesen közömbös az Istenhez méltó dicséret tekintetében. Máskor meg azon folyik a vita, hogy mi az értékes és az értéktelen. Sokszor nagyon zavaró a kegyes igénytelenség, máskor meg teljesen üres lélek nélkül a magas szintű igényesség. De még erről sem beszél ez a zsoltár.
Ez a zsoltár a lelkesedésből fakadó dicsőítésről beszél, és a lelkesítő dicséretről mond éneket. Ezt mutatja be a tartalom magasztossága, hangszerek sokfélesége és a dicséret formáinak mozgással való telítettsége.
Az az éneklés, ami – lehet szép és igényes, vagy éppen kissé gyengébb, netán hagy némi kívánnivalót maga után, esetleg lehet régies vagy modern, lehet fiatalos vagy veretes – nem lelkesít fel, ha nem tölt el kitörő lelkesedéssel dicséretnek halvány; ha még egyáltalán dicséretnek nevezhetjük. A dicséret átjár és feltüzel, erővel tölt el és kinyitja a szívet arra, amit Isten mond. Az igazi dicséret egyetlen kritériuma az őszinte lelkesedés Isten iránt. Minden más csak eszköz. Dicsérjétek az Urat lelkesedéssel! Tényleg méltó rá.
2008. január 9.
Következetesség
"Nem lehetünk gyengédebbek az istenfélők bűnei iránt, mint az istenteleneké iránt, nem is kell az ő bűneiket védenünk, vagy azoknak kedveznünk."
2008. január 8.
Tűzoltás olajjal
„Ha házasságtörésre gondolsz, vagy azt megcselekszed, nem elégíted ki a nemi vágyat; annak eloltása céljából olajat öntesz a tűzre”.
2008. január 5.
Az ízetlenség megvetése
Sokszor találkozunk azzal, hogy a világ megveti a bizonyságtételünket és megveti Krisztus követőit. Sokszor találkozunk azzal, hogy a hívő életet bolondságnak titulálják. Ezekre a valóságokra a Szentírás is felkészít. A világ valóban megveti a hívőket. Sok keresztyén ettől való félelmében sántikál kétfelé. Nem meri teljesen átadni magát Krisztus követésének, nehogy bolondnak tartsák és kimaradjon a világ lehetőségeiből. Jézus azonban itt egy egészen másfajta megvetésről beszél. Annak a megvetéséről, ha hazug a bizonyságtételünk, vagyis az ige objektív igazságát nem igazolja átadott életünk szubjektív igazsága. Ha megízetlenül az életünk – vagyis úgy látszik mintha tanítványok lennénk, de az is látszik, hogy nincs átadott életünk, akkor a világ számára még megvetendőbbek vagyunk. Hiszen milyen hazug az, aki prédikál a bűn ellen, de saját maga a bűnökben marad. A világ megvetése jelenlegi keresztyénség felé, nem szól sokszor inkább szól az ízetlenségünknek, mint az elkötelezettségünknek?