Bűnbánat, amit érdemes megtanulni

JSir 5:1-22

A 4. fejezetben leírt borzalomnak is voltak túlélői. De nem volt benne sok köszönetük, hiszen ők, a hatalmas és egyetlen Isten választottai kegyetlen pogányok uralmát nyögték, azért is fizetniük kellett, ami az övék, fizikai biztonságuk egyenlő volt a nullával, állandó félelmek között kellett élniük. Mielőtt Istenhez kiáltottak a saját szívükben is el kellett jutniuk arra az igazságra, amit a próféta hirdetett. Vagyis meg kellett látni azt, hogy

1.   Isten haragja és ítélete miatt jutottak ilyen helyzetbe.

2.   Az előttük álló nemzedék engedetlenségei váltották ki Isten haragját. A vétkező atyák bűneinek terhét hordozzák. És itt van egy nagy kísértés. Hogy igazságtalannak érezzék mindazt, amiben ők vannak – hiszen az atyák vétkeztek. (7v.)

3.   Elismerik saját bűneik miatti felelősségüket is. Vagyis bár apáik bűneinek a terhét kell hordozniuk, ők maguk tovább hordozzák apáik bűneit is. (16v.)

Ezt a bűnbánatot érdemes megtanulni. Mert lehet, hogy elődeink bűneinek keserű gyümölcsét kell fogyasztanunk, de ennek csak úgy vethetünk gátat, ha nem vagyunk hajlandók tovább hordozni az ő bűneiket, és bűnnek ismerjük el a saját életünkben is. Mert ahogy Ádámtól kiindulva átterjedt a bűn minden emberre, ebben a láncban saját elődeink vonalán mi is benne vagyunk. Akik életben maradtak éppen ezt ismerték fel. És azt az esélyüket, hogy a kegyelmes Istenhez ők még kaptak lehetőséget megtérni. A legsötétebb nyomorúságban is meglátni a bűnbánat és megtérés lehetőségét – ezt érdemes megtanulni.

A nagyobb bűn súlyosabb ítélete

Olvasandó: Jeremiás Siralmai 4

Az ostrom leírásának ezek a szörnyűségei mintha csak a XX. század borzalmait idéznék. A prófétai leírásban mennyire élesen szembenáll az ami volt, azzal ami van. Miközben szembesülünk ezekkel a borzalmakkal ott a kérdés: miért? Nem is marad megválaszolatlanul, bár nem biztos, hogy a válasz tetszik. Mert Isten népének bűne nagyobb volt Sodomáénál. Azért beszél erről Isten, mert az özönvíz mögött Sodoma büntetése volt Isten haragjának legkeményebb megnyilvánulása az Ószövetségben. Ez a hosszan elnyúló nyomorúság viszont még súlyosabb bűnt feltételez. Ilyen szörnyűséges bűnöket követtek volna el? Bűneik súlyosabb volta nem ebben van, hanem abban, hogy míg Sodoma úgy volt bűnös, hogy nem ismerte Isten kijelentett törvényét, addig a választottak ismerték. Pál azt írja, hogy akik a törvény ismerete nélkül vétkeznek, a törvény nélkül vesznek el, akik pedig a törvény ismeretében, azok a törvény alapján kapják az ítéletet. Sodoma ítélete is szörnyű volt, de szörnyűbb volt Jeruzsálemé, mert Isten választottaiként és a törvényt ismerőkként helyezkedtek szembe Isten akaratával. Van azonban ennél is nagyobb bűn és súlyosabb ítélet. Azoké, akik nemcsak Isten törvényét, hanem már a Krisztusban adott kegyelmét is megismerték és a kegyelem ismeretében, azzal visszaélve és arra hivatkozva vétkeznek. A kegyelem ugyanis nemcsak a bűnbocsánatot hozza el, hanem a megszentelt és tiszta életet is. Ennek fényében milyen ítélet várhat arra, aki a kegyelem ismeretében követi a bűnt? A legsúlyosabb bűn a kegyelemmel szembeni megkeményedés; ezért a legsúlyosabb ítélet is azokra vár, akik nem megújulni akarnak Isten kegyelmében, hanem hiábavalóvá teszik azt bűneikkel.

Elbukás az egyenes úton?

Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

Hós 14:10

Az Úr útjain csak az igazak tudnak járni. Bármilyen egyenes is az út – és ez természetesen erkölcsi egyenességet jelent – azok, akik vétkes szívűek és bűnös természetűek egyszerűen képtelenek rajta menni. Elbuknak. Az Úr útja ugyanis egyenessége ellenére mindig áldozatos döntéseket kíván. Lehet, hogy időnként valakinek a szívéből feltör a a jó szándék, hogy egyenessé teszi az útját. Azután rövid idő múlva mégis meggyőzi magát, hogy nem az a jó út. Mert e kerülő könnyebbnek tetszik, rövidebbnek és gyorsabbnak tűnik; sőt néha egyenesen az tűnik csak az eredményre vezetőnek. De ha e világban az is az eredményesebb rövid távon (amire természetesen van esély, de garancia nincs), hosszú távon veszteséget és végeredményben pusztulást jelent.

Egy kép jelenik meg előttem a Zarándok útjából. Felületes és Képmutató csatlakozik Keresztyénhez a keskeny úton, azonban ők nem a szoros kapun léptek be. Őket nem igazította meg Isten kegyelme. Elérkeznek akadály dombjához, aminek az aljában van egy forrás és az Úr útja felvisz a dombra, de a domb két oldalán jobbra és balra is vezet egy út. Keresztyén miután ivott a forrásból, egyenesen ment fel a dombra, Felületes és Képmutató azonban látva, hogy a domb meredek, a jobbra és balra tartó ösvény kényelmesebbnek ígérkezik, és feltételezték, hogy a domb túloldalán ismét elérik Keresztyén útját, az egyikük jobbra tért, a másikuk balra. Azonban az egyik utat Veszedelemnek hívták, amely sűrű erdőbe vitt és a betérő onnan ki nem keveredett, a másik utat Romlásnak, amely sötét hegyek közé vezetett és a rátérő később megbotlott, elesett és többé fel sem kelt.

Igénk világosan ábrázolja, hogy csak azok tudnak Isten útján járni, akik teljesen Istennek adták az életüket. Akik nem, azoknak Isten útja fárasztó, nyűgös, kellemetlen és utálatos, ezért nem tudnak járni rajta még ha egy ideig meg is próbálják.

 

Mennyire szoktad meg Babilont?

Olvasandó: Jeremiás 50:1-20

A babiloniak sok zsidót hurcoltak babiloni fogságba. Jeremiás egyik útmutatása a fogságba hurcoltaknak az volt, hogy bár a fogság nem lesz végleges, de hosszú lesz. Ezért rendezkedjenek be hosszú tartózkodásra, telepedjenek le, alakítsák ki a mindennapi életüket, sőt még imádkozzanak is lakóhelyük békességéért, hogy ők is békességben élhessenek a fogság ideje alatt. (vö. Jer 29:1-15) Isten a fogságba hurcoltakról így gondoskodott kegyelmesen. Ennek azonban van egy kísértése. Babilon jólétéhez hozzá lehet szokni és erkölcseihez idomulva elfelejthetik, hogy kik ők valójában, kihez tartoznak igazán, és hogy még vár rájuk egy hazaút. Ezért Jeremiás arra is figyelmezteti őket, hogy Babilont Isten bűnei miatt pusztulásra ítélte. Aki nem akar Babilonnal pusztulni, annak nem szabad elcsábulnia Babilon fényűzésétől, és szívében, életmódjában azonosulnia Babilon életével.

A Jelenések könyve 18. fejezetében olvasunk az utolsó idők Babilonjának az ítéletéről. Ez az a Babilon, ami körülveszi az életünket. Amelyben nekünk Krisztus megváltottainak élnünk a világban elszórtan és gyülekezetekben. Babilon erkölcseit így írja le János látomása: „Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. (3v.) Mit kell megtanulnunk ebből? „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (4-5v) Krisztus új életre váltott meg, amelyet nem Babilon gondolkodásmódja és erkölcsei, fényűzésének kísértései irányítanak, hanem Krisztus gondolata – mert ellenkező esetben minket is Babilon mértékével ítél meg. Gondold át: mennyire szoktad meg Babilont?

 

Útjelző 2010. IV. negyedév