Elbukás az egyenes úton?

Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

Hós 14:10

Az Úr útjain csak az igazak tudnak járni. Bármilyen egyenes is az út – és ez természetesen erkölcsi egyenességet jelent – azok, akik vétkes szívűek és bűnös természetűek egyszerűen képtelenek rajta menni. Elbuknak. Az Úr útja ugyanis egyenessége ellenére mindig áldozatos döntéseket kíván. Lehet, hogy időnként valakinek a szívéből feltör a a jó szándék, hogy egyenessé teszi az útját. Azután rövid idő múlva mégis meggyőzi magát, hogy nem az a jó út. Mert e kerülő könnyebbnek tetszik, rövidebbnek és gyorsabbnak tűnik; sőt néha egyenesen az tűnik csak az eredményre vezetőnek. De ha e világban az is az eredményesebb rövid távon (amire természetesen van esély, de garancia nincs), hosszú távon veszteséget és végeredményben pusztulást jelent.

Egy kép jelenik meg előttem a Zarándok útjából. Felületes és Képmutató csatlakozik Keresztyénhez a keskeny úton, azonban ők nem a szoros kapun léptek be. Őket nem igazította meg Isten kegyelme. Elérkeznek akadály dombjához, aminek az aljában van egy forrás és az Úr útja felvisz a dombra, de a domb két oldalán jobbra és balra is vezet egy út. Keresztyén miután ivott a forrásból, egyenesen ment fel a dombra, Felületes és Képmutató azonban látva, hogy a domb meredek, a jobbra és balra tartó ösvény kényelmesebbnek ígérkezik, és feltételezték, hogy a domb túloldalán ismét elérik Keresztyén útját, az egyikük jobbra tért, a másikuk balra. Azonban az egyik utat Veszedelemnek hívták, amely sűrű erdőbe vitt és a betérő onnan ki nem keveredett, a másik utat Romlásnak, amely sötét hegyek közé vezetett és a rátérő később megbotlott, elesett és többé fel sem kelt.

Igénk világosan ábrázolja, hogy csak azok tudnak Isten útján járni, akik teljesen Istennek adták az életüket. Akik nem, azoknak Isten útja fárasztó, nyűgös, kellemetlen és utálatos, ezért nem tudnak járni rajta még ha egy ideig meg is próbálják.