Olvasandó: Jeremiás 50:1-20
A babiloniak sok zsidót hurcoltak babiloni fogságba. Jeremiás egyik útmutatása a fogságba hurcoltaknak az volt, hogy bár a fogság nem lesz végleges, de hosszú lesz. Ezért rendezkedjenek be hosszú tartózkodásra, telepedjenek le, alakítsák ki a mindennapi életüket, sőt még imádkozzanak is lakóhelyük békességéért, hogy ők is békességben élhessenek a fogság ideje alatt. (vö. Jer 29:1-15) Isten a fogságba hurcoltakról így gondoskodott kegyelmesen. Ennek azonban van egy kísértése. Babilon jólétéhez hozzá lehet szokni és erkölcseihez idomulva elfelejthetik, hogy kik ők valójában, kihez tartoznak igazán, és hogy még vár rájuk egy hazaút. Ezért Jeremiás arra is figyelmezteti őket, hogy Babilont Isten bűnei miatt pusztulásra ítélte. Aki nem akar Babilonnal pusztulni, annak nem szabad elcsábulnia Babilon fényűzésétől, és szívében, életmódjában azonosulnia Babilon életével.
A Jelenések könyve 18. fejezetében olvasunk az utolsó idők Babilonjának az ítéletéről. Ez az a Babilon, ami körülveszi az életünket. Amelyben nekünk Krisztus megváltottainak élnünk a világban elszórtan és gyülekezetekben. Babilon erkölcseit így írja le János látomása: „Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. (3v.) Mit kell megtanulnunk ebből? „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (4-5v) Krisztus új életre váltott meg, amelyet nem Babilon gondolkodásmódja és erkölcsei, fényűzésének kísértései irányítanak, hanem Krisztus gondolata – mert ellenkező esetben minket is Babilon mértékével ítél meg. Gondold át: mennyire szoktad meg Babilont?
Útjelző 2010. IV. negyedév
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése