Szívben suttogó

Zsolt 36

Gyermek- és ifjúkoromban a minőségi zenehallgatás bakelitlemezeken volt lehetséges. (Esetleg kazettás magnetofonon, de annak minősége nem vetekedett a hanglemezekével.) A lemezjátszó tűje futott a hanglemez barázdáiban. Ha az ember csak rátette a tűt a forgó lemezre nem hallott mást, csak halk cicergést. Azonban ahogy a lemezjátszóra rákapcsolta az erősítőt a hangszórókból megszólalt a hallani kívánt zene. Ahhoz, hogy a lemez élvezhető minőségben megszólaljon, erősítőre volt szükség. (Lényegében ez történik a CD lejátszás esetében is.)

Az életünk hasonlóan működik ehhez. A zsoltáros azt állítja a bűnös emberről, hogy a szívében a bűn suttog. Ezt a suttogást nem lehet hallani? Dehogynem. Szavai és magatartása erősítik fel a szívében suttogó bűn hangját. Ahogy beszél, ahogy gyűlöletet kelt maga körül, ahogy azon jár az esze, hogy hogyan állhat bosszút – mind-mind a szívében suttogó bűn felerősítése. Igen, a testünk a szívünkben suttogó hangok erősítőjeként működik.

De csak a bűn suttoghat a szívben? Nem! Suttoghat annak halk és szelíd hangja is, aki szólt Illéshez a Hóreben (1Kir 19:12), és akinek szeretete beárad a szívünkbe a nekünk adatott Szentlélek által (Rm 5:5). És akkor szavaink és tetteink az Ő hangját erősítik fel. Őt fogják dicsérni szavaink és neki fognak szólni énekeink, és az ő szeretetét és békességét erősíti fel a testünk.

Mi vagy ki suttog a te szívedben? A tested ezt a suttogást fogja felerősíteni – és ez leleplezi azt is, aki a szíveben van.

Piros matrica

Sikerült egy napos családi programot szervezni, és mivel régen voltunk a Nemzeti Galériában, elhatároztuk hogy elmegyünk. Előző nap hallottam a hírekben, hogy piros környezetvédelmi matricával a szmog miatt nem szabad a városban közlekedni. Átgondoltuk a dolgot, hogy a mostani hideg időben elinduljunk-e tömegközlekedéssel vagy sem, végül úgy döntüttünk, hogy megyünk, megvettük a családi jegyet. A Budai Vár oldalából fényképezve jól látszik a szmoghelyzet. Természetesenek és elfogadhatónak tartottam a forgalomkorlátozást. Csak egy kérdés mocorgott bennem, amit azért csak "kimondok". Vajon, ha 7-en megyünk egy piros matricás autóban, az több károsanyagkibocsátást jelent-e, mintha 7-en 7 zöld matricás autóban utaznak? ...

Figyelem

Mk 3:1-6

Figyelni többféleképpen is lehet valakire. Figyelhetünk úgy valakire, mint egy példaképre, akitől tanulni tudunk. A tanár, az előadó elvárja a figyelmet önmaga iránt, amikor előadást tart. A gyakorlati mester, edző is, amikor megmutat egy fogást, elvárja, hogy figyeljünk azért, hogy amikor ránk kerül a sor, akkor meg tudjuk csinálni. Sokszor nagyon romboló, amikor ilyen helyzetben nem figyelünk. A történetünkben Jézust is figyelték. Sokan figyelték rá, de most azok kerülnek a mi látóterünkbe, akik egészen máshogy figyelték őt, mint az előbb említett példák. Ezt a fajta megfigyelést már mi sem szeretjük. Mert a célja, hogy hibát találjanak benne. Ez a történet megmutatja azt is, hogy aki hibát keres a másikban, akkor is fog találni, ha nincs. Jézusban is megtalálták a hibát – holott Jézus bűntelen volt.

Legyen most ez személyes kérdéssé! Hogyan figyelsz Jézusra? 1. Sehogy? Bár azt mondod hozzá tartozol, a követője vagy, de egyáltalán nem figyelsz a személyes példájára, vagy arra, hogy mit mond neked? 2. Önigazoló és hibát kereső indulattal? Azt gondolnánk, hogy ez a lelkület már nem létezik. De még keresztyének között is felütheti a fejét. Különösen akkor, ha az ember megy a saját feje után, és amikor beveri a fejét, Jézust hibáztatja, hogy fáj a feje. Miért nem volt velem, amikor megígérte? Vagy a kijelentett igének való engedelmesség alól igyekszel kibújni valamilyen jól hangzó magyarázattal? 3. Úgy figyelsz rá, mint Mesterre, példára, akinek az életében minden mozzanat tanít minket is az Atya akarata szerint élni, minden szava eligazítást ad az engedelmes életre? Hogyan figyelsz Jézusra? A hibát keresed vagy a példát?

Fárasztó (?) ünneplés

4Móz 29:12-30:1

Egy csoportbeszélgetésben szó esett arról, hogy milyen érzések töltenek el bennünket egy-egy hosszabb ünnep – mint például karácsony-újév – után. Volt olyan, aki elmondta, hogy ő bizony csak az ünnep után tud kiengedni, úgy érzi annyi mindennek kell megfelelni egy ünnepben, olyan felé is irányuló elvárásokat kell kielégítenie, hogy az ünnep sokszor kimerítőbb számára, mint a hétköznapok. Sokszor rontjuk így el az ünnepeinket, ami miatt az ünnep közeledte inkább stresszt okoz, mint egy örömteli készülődést, majd felszabadult ünneplést.

Ahogy végigolvastam ezt a szakaszt, egy idő után úgy éreztem, hogy még olvasni is fárasztó és monoton. Hát még végigcsinálni. De Isten ezért adta volna a sátoros ünnepet, hogy belefáradjunk és közben ne tudjuk végezni a dolgunkat? Nyilván nem ez volt az ünnep célja, hanem az, hogy örömmel emlékezzenek az áldozatok által is, hogy Isten gondot viselt róluk a pusztában. De akkor mi a probléma?

Akkor értjük ezt meg, ha észrevesszük, hogy Jézus pont a sátoros ünnep végén – megvárta a végét! - állt fel és mondta el kiáltva a felhívását: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!” Egyértelműen azokhoz szólt, akik belefáradtak abba, hogy a szertartások által egyszerűen nem tapasztalják meg Isten közelségét, így az egész ünnep végén megmarad a rettenetes belső üresség és lelki szomjúság. Hiába a sátoros ünnep minden napján bemutatott áldozat, ha ezek nem képesek oltani a lelki szomjat, mert nincs benne lélek, szertartási rutinná züllik. A lelki szomjúságot semmilyen áldozat és szertartás nem képes megszüntetni, hanem csak a Lélek, aki átjárja a hívőt, az áldozatot és az ünnepet. Az élő Jézus nélkül a legszebb ünnep is halott.

Hála: amit megfogadtam, megtartom

4Móz 30:2-17

Volt a gimnáziumban egy nagyon kedves barátom, aki súlyos, daganatos beteg lett. A drasztikus kezelések miatt a haja is kihullott, de műteni is kellett. Az orvosok nem túl sok esélyt adtak annak, hogy felépül. Ez a fiú megfogadta, hogy ha Isten meggyógyítja, akkor lelkipásztorként akarja szolgálni az Urat. Felépült. De sajnos az élete nem abba az irányba haladt tovább, amerre a fogadalma szerint kellett volna. Remélem és bízom benne, hogy visszatalál arra az útra, amelyre fogadalma szerint lépnie kellett volna. Mert Isten hallotta a fogadalmát és biztos, hogy kérdezni fogja: „Kértél tőlem valamit, és ígértél valamit. Én megtettem. Megtettem volna akkor is, ha nem ígéred, de ha megfogadtad ezt számon kérem tőled.”

Gondold végig, hogy hány kimondott fogadalmad, Istennek tett ígéreted veszett kárba azok után, hogy Isten válaszolt. „Azt nem úgy gondoltam; bizonyára nem kell ezt ennyire komolyan venni.” - keressük a kifogást, miután elhárult a baj. Ha megnézzük a fogadalmakkal kapcsolatos bibliai igéket, akkor azt látjuk: a fogadalom teljesítése mindig hálából fakad. Olvasd még el ma Zsolt 50:14-et és a Zsolt 56:13-at! A fogadalom meg nem tartása a hálátlanság miatt bűn. Ez alól csak az képez kivételt, ha valaki, akit Isten fölénk rendelt, nem engedi, hogy megtartsuk fogadalmunkat.

Ha Isten rámutatott, hogy van be nem váltott ígéreted, akkor valld meg neki hálátlanságodat és ne halogasd tovább. El fog tölteni a hála öröme, hiszen mégis Isten volt az, aki előbb adta a szabadítását.

Kicsoda üdvözülhet?

ApCsel 15:1-12

Ezt a kérdést még Jézus földi életében tették fel a tanítványok Jézusnak, aki úgy válaszolt: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Péternek ezt jó alaposan meg kellett tanulnia azért, hogy az evangélium torzítás nélküli hirdetője legyen.

Az első gyülekezet(ek)ben is már hamar felütötte a hit legközpontibb kérdését fenyegető torzulás. Zsidókeresztyének – akik a körülmetélés által Isten szövetségeseinek tekintették magukat, és úgy gondolták, hogy az újszövetségbe való belépéshez nem lehet megkerülni az ószövetséget – elő akarták írni a nemzsidó-keresztyéneknek a körülmetélést. A kérdés: tényleg nem lehet üdvözülni körülmetélkedés hiányában? Van-e bármilyen előfeltétele az újszövetségbe való belépésnek? Először Antiókhiában támadt vita (sőt viszály!) ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Pál és Barnabás, akiknek a Szentlélektől – és az apostoloktól! - volt egy határozott látásuk erről a magukat megmakacsoló júdeaiakkal szemben, azt vallották, hogy ha csak az Isten üdvözíthet, akkor Krisztus kegyelme kizárólagosan elég az üdvösséghez, amit hittel tudunk elfogadni Istentől. A kérdésben azonban kénytelenek voltak az apostoli döntőbírósághoz fordulni. Az elbizonytalanodó, vagy akár az evangéliumi hittől eltántorodó pogányokat fontos volt az apostoli szó erejével is megerősíteni. De fontos volt az is, hogy megőrizzék az egyház egységét, ha ez lehetséges. A vita Jeruzsálemben is folytatódott. Végül Péter mondta ki a végső szót: „abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” Vagyis az Ószövetséghez tartozás (vagy bármilyen egyéb emberi hagyomány) az égvilágon semmilyen előnyt, vagy könnyebbséget nem ad hozzá az üdvösséghez, sőt inkább akadállyá válik. Üdvözülni csak egy úton lehetséges. Ebből pedig nem lehet engedni.

Kicsoda üdvözülhet? Az, aki hisz Jézusban. Addig, amíg ez nem tisztázódott nem léphetünk innen tovább. „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” (ApCsel 16:31)

42

42 éves lettem (tegnap). Mindenkinek köszönöm a jókívánságait, akármilyen csatornán is közölte azokat - sms, facebook, személyes, ajándék. Egy kedvességet hadd emeljek ki és osszak meg azokkal, akik erre járnak, mert ötletes, jópofa. És remélem jóízű is, merthogy valamikor szeretném megenni is. Íme

A lelkész