A kísértés és az arra adott válaszunk

Mt 26:41

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Igehirdetés

Krisztus a tűzben

Dániel 3

Igehirdetés

Óvás az önbecsapó hitvallástól

Mt 7:21
„Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."


Igehirdetés

Érintések

Mt 9:18-26

Két történet fonódik egybe ebben a szakaszban. Két kétségbeesett ember története. Egy kétségbeesett apáé, aki előbb kislánya gyógyulásáért (vö. Mk 5,23), majd feltámadásáért könyörögve ment Jézushoz, és egy kétségbeesett asszonyé, aki 12 éve nem talált gyógyulást nyomorúságos bajára. Két érintést látunk és két csodát: egy csodálatos gyógyulást és egy csodálatos feltámadást. A két történetben a két érintés mégis különbözik. Az egyikben az asszony hittel érinti meg Jézust és meggyógyul. A másikban Jézus érinti meg a már meghalt kislányt és feltámad. A lényeg mégis ugyanaz marad: ahol az ember és Jézus érintkezik ott helyreáll az, amit tönkretett a bűn. Ahol az ember hite megérinti Jézust, ott megoldódik az, ami sehol máshol nem oldódott meg. Amikor pedig Jézus érintése utoléri a teljesen halottat, azt is aki már hinni sem tud, megtörténik a feltámadás. Minket, akik halottak voltunk a bűn miatt Jézus érintése támasztott fel egy új életre, amikor megtértünk és megkaptuk a Szentlelket. És ha Jézust hittel érintjük meg, akkor arra is megtaláljuk a gyógyulást, amire már sehol máshol nem találtunk megoldást.

A kegyelem megbecsülése

"Az olcsó kegyelem széthajigálása halálosan unalmas a világnak."

(Bonhoeffer)

Negatív hit

Fil 4:6 "Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt;"

"Az aggódás valójában negatív hit, hiszen eleve a rossz bekövetkeztét várja. Ennek ellenszerét az apostol a hálaadással elmondott könyörgésben mutatja meg."  

Dr. Szűcs Ferenc

Gondolataink tükre

"Életünk pontosan visszatükrözi azt, hogy mi köti le a gondolatainkat."

Robert P. Lightner

Játék hazug gondolatokkal

Aki engedi, hogy eljátsszon hazug gondolatokkal, azzal végül a hazug gondolatok fognak játszadozni.

A Szentlélek munkáiból egy

Ef 5:18 "... teljetek meg Lélekkel!"
Ef 6:1.4 "Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.  ... Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel."

"A Szentlélek uralma alatt levő élet elengedhetetlenül szükséges a jó szülő-gyermek kapcsolathoz."

Harold W. Hoehner

Bűnbánat, amit érdemes megtanulni

JSir 5:1-22

A 4. fejezetben leírt borzalomnak is voltak túlélői. De nem volt benne sok köszönetük, hiszen ők, a hatalmas és egyetlen Isten választottai kegyetlen pogányok uralmát nyögték, azért is fizetniük kellett, ami az övék, fizikai biztonságuk egyenlő volt a nullával, állandó félelmek között kellett élniük. Mielőtt Istenhez kiáltottak a saját szívükben is el kellett jutniuk arra az igazságra, amit a próféta hirdetett. Vagyis meg kellett látni azt, hogy

1.   Isten haragja és ítélete miatt jutottak ilyen helyzetbe.

2.   Az előttük álló nemzedék engedetlenségei váltották ki Isten haragját. A vétkező atyák bűneinek terhét hordozzák. És itt van egy nagy kísértés. Hogy igazságtalannak érezzék mindazt, amiben ők vannak – hiszen az atyák vétkeztek. (7v.)

3.   Elismerik saját bűneik miatti felelősségüket is. Vagyis bár apáik bűneinek a terhét kell hordozniuk, ők maguk tovább hordozzák apáik bűneit is. (16v.)

Ezt a bűnbánatot érdemes megtanulni. Mert lehet, hogy elődeink bűneinek keserű gyümölcsét kell fogyasztanunk, de ennek csak úgy vethetünk gátat, ha nem vagyunk hajlandók tovább hordozni az ő bűneiket, és bűnnek ismerjük el a saját életünkben is. Mert ahogy Ádámtól kiindulva átterjedt a bűn minden emberre, ebben a láncban saját elődeink vonalán mi is benne vagyunk. Akik életben maradtak éppen ezt ismerték fel. És azt az esélyüket, hogy a kegyelmes Istenhez ők még kaptak lehetőséget megtérni. A legsötétebb nyomorúságban is meglátni a bűnbánat és megtérés lehetőségét – ezt érdemes megtanulni.

A nagyobb bűn súlyosabb ítélete

Olvasandó: Jeremiás Siralmai 4

Az ostrom leírásának ezek a szörnyűségei mintha csak a XX. század borzalmait idéznék. A prófétai leírásban mennyire élesen szembenáll az ami volt, azzal ami van. Miközben szembesülünk ezekkel a borzalmakkal ott a kérdés: miért? Nem is marad megválaszolatlanul, bár nem biztos, hogy a válasz tetszik. Mert Isten népének bűne nagyobb volt Sodomáénál. Azért beszél erről Isten, mert az özönvíz mögött Sodoma büntetése volt Isten haragjának legkeményebb megnyilvánulása az Ószövetségben. Ez a hosszan elnyúló nyomorúság viszont még súlyosabb bűnt feltételez. Ilyen szörnyűséges bűnöket követtek volna el? Bűneik súlyosabb volta nem ebben van, hanem abban, hogy míg Sodoma úgy volt bűnös, hogy nem ismerte Isten kijelentett törvényét, addig a választottak ismerték. Pál azt írja, hogy akik a törvény ismerete nélkül vétkeznek, a törvény nélkül vesznek el, akik pedig a törvény ismeretében, azok a törvény alapján kapják az ítéletet. Sodoma ítélete is szörnyű volt, de szörnyűbb volt Jeruzsálemé, mert Isten választottaiként és a törvényt ismerőkként helyezkedtek szembe Isten akaratával. Van azonban ennél is nagyobb bűn és súlyosabb ítélet. Azoké, akik nemcsak Isten törvényét, hanem már a Krisztusban adott kegyelmét is megismerték és a kegyelem ismeretében, azzal visszaélve és arra hivatkozva vétkeznek. A kegyelem ugyanis nemcsak a bűnbocsánatot hozza el, hanem a megszentelt és tiszta életet is. Ennek fényében milyen ítélet várhat arra, aki a kegyelem ismeretében követi a bűnt? A legsúlyosabb bűn a kegyelemmel szembeni megkeményedés; ezért a legsúlyosabb ítélet is azokra vár, akik nem megújulni akarnak Isten kegyelmében, hanem hiábavalóvá teszik azt bűneikkel.

Elbukás az egyenes úton?

Mert egyenesek az ÚR útjai, az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk.

Hós 14:10

Az Úr útjain csak az igazak tudnak járni. Bármilyen egyenes is az út – és ez természetesen erkölcsi egyenességet jelent – azok, akik vétkes szívűek és bűnös természetűek egyszerűen képtelenek rajta menni. Elbuknak. Az Úr útja ugyanis egyenessége ellenére mindig áldozatos döntéseket kíván. Lehet, hogy időnként valakinek a szívéből feltör a a jó szándék, hogy egyenessé teszi az útját. Azután rövid idő múlva mégis meggyőzi magát, hogy nem az a jó út. Mert e kerülő könnyebbnek tetszik, rövidebbnek és gyorsabbnak tűnik; sőt néha egyenesen az tűnik csak az eredményre vezetőnek. De ha e világban az is az eredményesebb rövid távon (amire természetesen van esély, de garancia nincs), hosszú távon veszteséget és végeredményben pusztulást jelent.

Egy kép jelenik meg előttem a Zarándok útjából. Felületes és Képmutató csatlakozik Keresztyénhez a keskeny úton, azonban ők nem a szoros kapun léptek be. Őket nem igazította meg Isten kegyelme. Elérkeznek akadály dombjához, aminek az aljában van egy forrás és az Úr útja felvisz a dombra, de a domb két oldalán jobbra és balra is vezet egy út. Keresztyén miután ivott a forrásból, egyenesen ment fel a dombra, Felületes és Képmutató azonban látva, hogy a domb meredek, a jobbra és balra tartó ösvény kényelmesebbnek ígérkezik, és feltételezték, hogy a domb túloldalán ismét elérik Keresztyén útját, az egyikük jobbra tért, a másikuk balra. Azonban az egyik utat Veszedelemnek hívták, amely sűrű erdőbe vitt és a betérő onnan ki nem keveredett, a másik utat Romlásnak, amely sötét hegyek közé vezetett és a rátérő később megbotlott, elesett és többé fel sem kelt.

Igénk világosan ábrázolja, hogy csak azok tudnak Isten útján járni, akik teljesen Istennek adták az életüket. Akik nem, azoknak Isten útja fárasztó, nyűgös, kellemetlen és utálatos, ezért nem tudnak járni rajta még ha egy ideig meg is próbálják.

 

Mennyire szoktad meg Babilont?

Olvasandó: Jeremiás 50:1-20

A babiloniak sok zsidót hurcoltak babiloni fogságba. Jeremiás egyik útmutatása a fogságba hurcoltaknak az volt, hogy bár a fogság nem lesz végleges, de hosszú lesz. Ezért rendezkedjenek be hosszú tartózkodásra, telepedjenek le, alakítsák ki a mindennapi életüket, sőt még imádkozzanak is lakóhelyük békességéért, hogy ők is békességben élhessenek a fogság ideje alatt. (vö. Jer 29:1-15) Isten a fogságba hurcoltakról így gondoskodott kegyelmesen. Ennek azonban van egy kísértése. Babilon jólétéhez hozzá lehet szokni és erkölcseihez idomulva elfelejthetik, hogy kik ők valójában, kihez tartoznak igazán, és hogy még vár rájuk egy hazaút. Ezért Jeremiás arra is figyelmezteti őket, hogy Babilont Isten bűnei miatt pusztulásra ítélte. Aki nem akar Babilonnal pusztulni, annak nem szabad elcsábulnia Babilon fényűzésétől, és szívében, életmódjában azonosulnia Babilon életével.

A Jelenések könyve 18. fejezetében olvasunk az utolsó idők Babilonjának az ítéletéről. Ez az a Babilon, ami körülveszi az életünket. Amelyben nekünk Krisztus megváltottainak élnünk a világban elszórtan és gyülekezetekben. Babilon erkölcseit így írja le János látomása: „Féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”. (3v.) Mit kell megtanulnunk ebből? „Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.” (4-5v) Krisztus új életre váltott meg, amelyet nem Babilon gondolkodásmódja és erkölcsei, fényűzésének kísértései irányítanak, hanem Krisztus gondolata – mert ellenkező esetben minket is Babilon mértékével ítél meg. Gondold át: mennyire szoktad meg Babilont?

 

Útjelző 2010. IV. negyedév

Személyes vigaszom a mai napra

"Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt."

Ézs 57:1-2

Isten közvetlenül vigasztalt és bátorított ezen az igén keresztül - továbbadom, hátha valakinek ugyanolyan szüksége van rá, mint nekem.

Szenteltessék meg a te neved

Igehirdetés

A jó és rossz párhuzama - Isten célja

A napokban eljutott hozzám Rick Warren-nek a kaliforniai Saddleback gyülekezet lelkipásztorának egy bizonyságtétele (Céltudatos élet, Céltudatos gyüleket stb.), amelynek gondolatait szeretném továbbadni.

Az emberek azt kérdezik tőlem: Mi az élet célja? Dióhéjban annyit válaszolok: hogy felkészüljünk az örökkévalóságra. Nem úgy születünk, hogy örökké tart az életünk, de Isten azt akarja, hogy vele legyünk a mennyben. Egy napon a szívem leáll és a testem megszűnik - de az nem a vég a számomra. 60-100 évet élhetek itt a földön, de milliárdnyi éveket az örökkévalóságban. Ez a bemelegítés ideje - a főpróba. Isten azt akarja, hogy itt a földön begyakoroljuk azt, amit az örökkévalóságban csinálni fogunk. Mi Isten által és Istenért teremtettünk és amíg ezt nem fogod fel, addig az életednek nem lesz semmi értelme. Az élet problémák sorozata: lehet hogy éppen most jöttél ki egyből, lehet, hogy éppen most vagy benne, de az is lehet, hogy most kerülsz bele egy újabba. Ennek az az oka, hogy Istent jobban érdekli a jellemed, mint a kényelmed; Istent jobban érdekli, hogy életedet szentté formálja, mint az, hogy boldog legyél. Természetesen lehetünk boldogok itt a földön, de nem ez az élet célja. A cél, hogy jellemünkben Krisztushoz hasonlóvá növekedjünk.
Életem legnagyszerűbb éve volt az előző; de a legnehezebb a feleségemnek, Kaynek, aki rákos lett. Eddig ahhoz a gondolathoz szoktam hozzá, hogy az élet hegyek és völgyek váltakozása - átmész egy egy sötét időszakon, azután fölmész a hegycsúcsra és így tovább. Ezt többé nem hiszem. Ezzel szemben azt hiszem, hogy az élet inkább egy vasúti sínpárhoz hasonlít és mindig van valami jó és valami rossz az életedben. Mindegy, hogy mennyi jó dolog van az életedben, mindig van valami rossz is, amivel foglalkoznod kell. ... És mindegy, hogy mennyi rossz dolog van az életedben, mindig van valami jó, amiért hálát adhatsz Istennek. Az életben összpontosíthatsz a céljaidra vagy összpontosíthatsz a problémáidra. Ha a problémáidra összpontosítasz, akkor én-központúvá válsz: az "én problémám", az "én kérdéseim", az "én fájdalmaim" lesznek fontosak. De az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy megszabadulj a fájdalomtól, hogy önmagadról Istenre és másokra kezdesz összpontosítani. Hamar felfedeztük, hogy emberek százainak és ezreinek imái ellenére Isten nem fogja meggyógyítani Kayt vagy könnyebbséget adni neki. Ez nagyon nehéz a számára, de Isten megerősítette a jellemét, adott neki egy szolgálatot, hogy segítsen más embereknek, adott neki bizonyosságot és Isten közelebb vonta őt magához és másokhoz.
Tulajdonképpen néha nehezebb a jókból tanulni. Például tavaly, amikor a könyveimből eladtak 15 millió példányt, az hirtelen gazdaggá tett engem. Olyan hírnevet hozott ez a számomra, amivel korábban nem rendelkeztem. Nem hiszem, hogy Isten azért adta nekem ezt a pénzt és a hírnevet, hogy az egómat növelje, vagy egy nyugodt életet éljek. Így elkezdtem kérdezni azt, hogy miért akarta Isten nekem adni ezt a pénzt, hírnevet és befolyást. Két különböző bibliai szakaszt adott, ami segített eldöntenem azt, hogy mit kell tennem. A 2Kor 9-et és a Zsolt 72-t.

1. Minden kapott pénz ellenére sem változtattunk az életstílusunkon. Nem kezdtünk el többet vásárolni.
2. A tavalyi év második felétől nem vettem fel a fizetésemet a gyülekezettől.
3. Létrehoztuk "A Béke Terv" nevű alapítványt, amelynek célja: alapítson gyülekezeteket, képezzen vezetőket, támogassa a szegényeket, segítsen a betegek gyógyításában és oktassa a következő nemzedéket.
4. Ehhez hozzátettem mindazt, amit az elmúlt 24 évben, a gyülekezet alapításától fizetésként a gyülekezettől kaptam és mindent visszaadtam.
   

Ez felszabadított, hogy képes legyek szabadon szolgálni Istent.
Fontos, hogy megkérdezzük magunktól: azokért élek, amit megvehetek? A népszerűségért? Vagy mi az, ami vezeti az életemet? A kényszerűségek? A bűn? A keserűség? Az anyagiasság? Vagy engem Istennek az életemmel kapcsolatos céljai vezetnek? Amikor reggel felkelek, odaülök az ágyam szélére és azt mondom: Istenem, ha semmi mást nem is kapok tőled ma, de többet akarok tudni rólad és jobban akarlak szeretni téged. Isten nem azért helyezett engem a földre, hogy végigvigyek egy feladatlistát. Őt jobban érdekli az aki vagyok, mint az amit teszek.

Jézus halála után

Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért. Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

Lk 23:44-49

Igehirdetés

A nacionalizmus kísértése

Ma már látjuk, amit én akkor nem láttam, hogy a fasizmus halálos métely s minden nacionalizmus kísértése a fasizmus.

Ravasz László

Amikor hálaadás van a szívben

Itt a börtön udvarán reggelenként, s újabban esténként is gyönyörűen énekel egy rigó. Az ember kicsiny dolgokért is hálát ad, s ez is nyereség! Isten veletek!

Dietrich Bonhoeffer

Börtönlevelek, 1943. IV. 14.

Ismeretlen próféciák

"A felebaráti szeretet parancsa és a bosszúállás tilalma kiváltképpen szembetűnik majd abban az isteni harcban – amely felé megyünk, és amelyben már évek óta részt veszünk -, ahol az egyik oldalon a gyűlölet, a másikon a szeretet harcol. Még nem minden keresztyén tudja igazán, hogy erre lett elküldve. Közeledik az idő, amelyben mindenki, aki megvallja az élő Istent hitvallása miatt nemcsak gyűlölet és düh tárgya lesz – mert ez idáig már nagyjából eljutottunk -, hanem ahol az emberek őt pusztán e hitvallás miatt - „az emberi közösségből”, ahogy mondják – kizárják és városról városra űzik, rárontanak, testileg bántalmazzák, és a körülményektől függően megölik. Általános keresztyénüldözés közeledik, és tulajdonképpen ez napjaink minden mozgalmának és harcának az igazi értelme. A keresztyén egyház és a keresztyén hit megsemmisítésére kivonuló ellenfelek nem tudnak velünk együtt élni, mert minden szavunkban és cselekedetünkben – amikor azok egyáltalán nem is ellenük irányulnak – szavaik és cselekedeteik elítélését – egyáltalán nem jogtalanul – látják. …"

A. F. Wilmar 1880

Bonhoeffer a szenvedésről

Végtelenül könnyebb emberi parancsnak engedelmeskedve szenvedni, mint önként vállalni a szenvedést.

Végtelenül könnyebb közösségben szenvedni, mint magányosan.

Végtelenül könnyebb nyilvánosan és megbecsülésnek örvendve szenvedni, mint elhagyatva és gyalázatban.

Végtelenül könnyebb testi életünket kockáztatva szenvedni, mint lélekben szenvedni.

Krisztus önkéntesen, magányosan, elhagyatva és gyalázatban szenvedett, testben és lélekben, s így szenvedett vele azóta számtalan keresztyén.

Börtönlevelek

Előrelépés

"Ha mindig azt tesszük, amit mindig is tettünk, mindig ott leszünk, ahol mindig is voltunk."

Rick Warren

Tagsági szövetség

"Ha a hívő nép között minden kötelesség tekintetében megújulást kívánunk munkálni, nagyon alkalmas, és számos szentírási példa által ajánlott eszköze ennek a hívők Istennel való szövetségének ünnepélyes és nyilvános megújítása. Kétségkívül nagyot lendítene előre az ébredésen a mi országunkban, ha Isten népe gyülekezeteiben általánosan bevezetnénk ezt a gyakorlatot. Lelkipásztoraik elkészíthetnének egy fogadalomvázlatot, amelyben kifejezetten megemlítenék azokat a kötelezettségeket, amelyekben az illető gyülekezetek tagjai a leginkább hajlamosak a mulasztásra, azokat a bűnöket, amelyek eddig rájuk a legjellemzőbbek, vagy amelyek által őket a leginkább fenyegeti az a veszély, hogy Isten Lelkének munkáját megakadályozzák vagy elutasítsák. Miután az ügyet teljességgel a nép elé tárták és megmagyarázták, elegendő alkalmat adva a mérlegelésre, írassák alá a fogadalmat mindazokkal, akik alkalmasak annak megértésére. Ha végül egy ima- és böjtnapon mindannyian összegyülekeznek az Úr színe előtt az Ő házában, és ezt vállalják mint az Úrnak tett saját fogadalmukat, ezáltal a keresztyén gyülekezetek egy önmagában is szép dolgot cselekednének, ami Istennek tisztességet, nekik pedig nagy lelki hasznot jelentene."

Jonathan Edwards puritán szerző a XVIII. sz-ból

Egyenes beszéd

Mt 5:33-37
„Hallottátok azt is, hogy megmondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan az Úrnak pedig add meg, amit esküvel fogadtál. Én pedig azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten királyi széke, se a földre, mert az lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa; de ne esküdj saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van.”

Igehirdetés

Paráznaság - Válás és újraházasodás

Mt 5:31-32

„Megmondatott ez is: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét, paráznaság esetét kivéve, az házasságtörővé teszi őt, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

Igehirdetés

Sorsunk alakulása

Vess el egy gondolatot, és tetteket aratsz;
Vesd el a tettet, és szokást aratsz;
Vesd el a szokást, és jellemet aratsz;
Vesd el a jellemet és learatod sorsodat.

Samuel Smiles

Mások bírálgatása

Az első (hiba), amit itt meg szeretnék említeni, a látható egyházban levő, megbecsülésnek örvendő, hitvalló keresztyéneknek, mint megtéretleneknek bírálgatása. ... Ez a magatartás ellene van Isten beszéde nyilvánvaló, gyakori és szigorú tiltásainak. A legsúlyosabb betegség ez, ami ezt a munkát kísérte, a leginkább ellentétes a keresztyénség szellemével és szabályaival, és következményei is a legsúlyosabbak. Ezáltal lelkészeknek és gyülekezeti tagoknak a gondolkozása egyenlőképpen a legszerencsétlenebb vonásra tett szert. Szokásává lett sokaknak, hogy amint első alkalommal szóba állnak valakivel, aki magát egy kicsit is hívőnek tartja, annak a vallás dolgairól való beszéde alapján megállapítsák, hogy megtért-e vagy sem, van-e köze az élő kegyességhez vagy nincs. Majd eszerint viszonyulnak hozzá, és róla való véleményüket nyíltan el is mondják, főleg olyanoknak, akiket jó keresztyéneknek tartanak és Krisztusban testvéreikül és társaikul elfogadnak. ... Ha egy lelkipásztort imádkozni vagy prédikálni hallottak, az első dolguk, hogy megfigyeljék, és megállapítsák: megtért-e vagy sem? Vajon úgy imádkozik-e, mint az, aki érzi Isten Szentlelkének üdvözítő erejét a szívében? Vajon úgy prédikál-e, mint aki tudja, hogy mit mond? Sok helyen úgy néz ki, hogy az újonnan megtértek azt hitték, hogy ezen kívül semmi más dolguk nincs. Mintha egyébről nem is tudnának. Ha pedig emberek engednek egy ilyen gondolkodásnak és beállítottságnak, hamar azt fogják magukról gondolni, hogy józan ítélőképességre tettek szert, képesek lévén könnyen felismerni a képmutatókat. Ha pedig egyszer véleményt nyilvánítottak, úgy tűnik nekik, hogy minden azt igazolja; egyre több nyilvánvaló bizonyítékát fogják látni annak, hogy a kifogásolt személy megtéretlen ember. Ha pedig a megbírált személy éppenséggel lelkipásztor, minden nyilvános ténykedése halottnak és erőtlennek fog tűnni nekik, ami egyáltalán nem hasznos a számukra, hanem ellenkezőleg: halálos és mérgező dolog. Sőt mi több: egyre rosszabb és rosszabb lesz, igehirdetése egyre tűrhetetlenebbnek tűnik. A tapasztalat egyértelműen és bizonyosan azt mutatja, hogy mindez egy titkos és erőteljes előítéletből származik, ami egyre jobban eluralkodik az ember elméjén. Amikor több mint hét évvel ezelőtt Isten csodálatosan kiárasztotta az Ő Lelkét ezen a vidéken, és öt vagy hat héten keresztül hetente mintegy harminc lélek tért Krisztushoz, ... az egész város megelevenedett, és mintegy megtelt Istennel, nem uralkodott közöttünk efféle gondolkozás. Amikor a lelkipásztorok prédikálni jöttek - márpedig sokan jöttek akkoriban, fiatalok és idősek egyaránt - az emberek nem fogtak neki ítélkezni, hogy lelki tapasztalattal rendelkező emberek vagy sem: nem tartották ezt kötelességüknek. ... Vendég igehirdetők szolgálata nyomán gyakran lehetett hallani egyik-másik szájából: "Örvendetes, hogy ilyen sok kiváló igehirdető van az országban. Milyen érdekes, hogy eddig nem is hallottuk ezeknek hírét! Hálásak vagyunk, hogy más városokban annyi jó eszköze van Istennek!"

Jonathan Edwards: Ébredés az egyházban IV. rész, IV. szakasz