Jézus rendkívüli dolgokat állított magáról. Azt állította, hogy ő Isten Fia, sőt maga Isten, aki emberré lett, hiszen olyan jellemzőkkel beszélt önmagáról, amelyek csak Istenre illettek. Ő a jó pásztor (Jn 10:11 és Zsolt 23:1), ő ad örök életet (Jn 10:28-30), ő maga örökkévaló (Jn 8:58), és megbocsátja a bűnöket, amire csak Istennek van joga és lehetősége (Mk 2:7). Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy állításai egy szélhámosnak, egy őrültnek az állításai vagy igazak. Ha őszintén kételkedünk, de nyitottak vagyunk az igazság elfogadására, és kutatjuk a róla szóló Írásokat, nemcsak meglátjuk, hanem valóságosan meg is tapasztaljuk, hogy Jézus valóban az, akinek mondta magát. Ahhoz azonban, hogy így legyen óvakodnunk kell a farizeusok kovászától. Mi volt ez a kovász? Az, hogy Jézust akármilyen jelek kísérték is: betegeket gyógyított meg, csodásan megszaporította az élelmet, hatalommal tanított és még meghalt embereket is feltámasztott, mégsem voltak hajlandók hinni benne. Amikor Isten kijelenti magát, az újabb és újabb igazoló jelek (el)várása a megkeményedett, Jézust elutasító szívnek és a hitetlenségnek a jele, nem a hité. A farizeusok valójában kijelentették, hogy annak alapján, amit addig láttak, nem hajlandóak hinni. … De mi kell még? Az újabb és újabb bizonyítékok várása nem közelebb visz Istenhez, hanem eltávolít tőle. Ezért óvakodj a farizeusok kovászától és vesd ki a szívedből azt, mert nem a jelek, hanem a Megváltó iránti bizalom visz közelebb Istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése