2007. március 23.

Bátorítások III.

Alapige: 1Jn 2:12-14

A mai este annak a bátorításnak a harmadik nézőpontját nézzük meg, amiről két alkalommal beszélgettünk. 1Jn 2:12-14

12Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. 13Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. 14Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt.

Megállapítottuk, hogy ez a szakasz színtiszta bátorítás, ami az utána következő intést vezeti be. Eddig a gyermekekről és az apákról beszéltünk, és ezeket a fogalmakat a szellemi érettség különböző állomásaiként, ill. különböző szellemi helyzetekként kezeltük.

Nincs olyan keresztyén, aki ne lenne gyermek, az Atya gyermeke. Nincs olyan keresztyén, akinek ne kellett volna áthaladnia a lelki csecsemőkoron, aminek legjellemzőbb és legalapvetőbb üzenete a bűnbocsánat valósága és ereje, valamint a Megváltó Krisztus megismerése.

Az apákat megszólító üzenetbe arra a felelősségre tettük a hangsúlyt, ami az apaságból származik: felelősségre és ezen belül a közösségért való felelősségvállalásra. Egy önmagán túl, a Krisztusra néző felelősségről van szó, aki Krisztusra nézve vállalja a felelősséget. Ma az ifjakról lesz szó.

Az ifjaknak szóló üzenet: „legyőztétek a gonoszt … erősek vagytok és Isten Igéje lakik bennetek.”

I. Az ifjúkor jellemzői
Ennek a szellemi állapotnak a megértéséből is induljunk ki az ifjúság természetéből. Mit hordoz magában az ifjúság?

Ifjúnak lenni a célkeresés időszakát hordozza magában. Az ifjú igyekszik megtalálni önmagát, megerősödni élete céljában. Az ifjúság időszaka bár szép időszak, de mégis nagyon sok feszültséggel és konfliktussal terhelt. Az ifjúság tele van energiákkal, de sokszor ezeket az energiákat nem tudja jól kezelni. Ugyanakkor az ifjúság időszaka az, amikor kinyílik a világ. Megjelennek a lehetőségek, amelyek között meg kell tanulni választani. Meg kell tanulni a jó és rossz döntések közötti választást és meg kell tanulni annak a felelősségét, hogy a döntéseinkért saját magunk vagyunk a felelősek. A gyerekek helyett sok mindent el kell dönteni. Egy ifjú helyett már nem lehet, nem is engedi, hogy döntsünk. Ezért ifjúként ezen az érési folyamaton megyünk át, hogy képesnek kell lennünk felmérni jó és rossz döntéseink következményeit. A Prédkátor is ír erről


9Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! 10Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó! 12:1Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! 2míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. (Préd 11:9-12:2)

Ebből azután sok belső és külső konfliktus származik. De ez a nagy álmodozások és az álmok kezdetének az időszaka is. Ilyenkor akarja az ember „megváltani” a világot. És később olyan kiábrándító, hogy a világmegváltó ifjak belesüllyedtek a konzumfelnőttek világába. Szóval röviden összefoglalva az ifjúkort az energia, tenni akarás, a döntések felelősségének a megtanulása ill. sok-sok konfliktus a világgal jellemzi.

II. Hitbeli ifjúkor

Vajon mit jelenthet ez a hitéletre nézve? Ez egy olyan szellemi érettségi lépcső, amibe bele kell nőni és azután ki kell nőni belőle, mint a természetes életben? Azt hiszem nem erről van szó. Ahogy a hitbeli gyermekség, úgy a hitbeli ifjúság fokának is elmúlhatatlanul kell beépülnie a hívő életébe. A bűnbocsánat igazsága nem egy olyan igazság, amit ki szabadna nőni. És ugyanez igaz az ifjúkorra is.

Mi az, ami ezekből a bátorításokból kiemelkedik? A szellemi harc. Az, hogy Isten gyermeke ebben a világban egy hatalmas ellenséggel áll szemben. Kétszer ismétlődik az, hogy legyőztétek a gonoszt.

A. A gonosz

Ki itt a gonosz és mit takar az ő tevékenysége? A gonosz természetesen Isten ellensége az ördög, akinek a legfőbb célja, hogy az emberek ne találhassanak rá Krisztusban a megváltásra, vagy ha megismerték Krisztust, akkor nem kövessék. Nem kell neki semmi extrát csinálnia – ha valaki nem követi Krisztust, akkor a kárhozatban van. Ennyi elég neki. Éppen ezért tevékenységének legfőbb módszere a szellemi megtévesztés. Vele nem lehet és nem is szabad kompromisszumot kötni, mert kibékíthetetlen ellenség - „embergyilkos kezdettől fogva”1 - mondja róla Jézus.

B. A győzelem

Ebben a bátorításban a fontosabb információ a győzelem. A már bekövetkezett győzelem. Nem a győzelem reménye, nem a győzelem ígérete: hanem a megvalósult győzelem. Ez nagyon fontos. De persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy akkor a Sátánnak nincs hatalma? De nagyon is van hatalma. Akkor a Sátánnak nincs ereje? De nagyon is van ereje. De akkor mi ez a győzelem?

Sokat segít ennek a megértésében az, amit Jézus így mond a Jn 14:30-ban

eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.

A modernebb fordítások mind így fordítják és alapvetően ez is az értelme, de Károli az eredeti szöveghez hűségesebben fogalmaz és ott így olvassuk.

Jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije.

Hogyan tudja kifejteni hatalmát a világ fejedelme? Úgy, ha van bennünk valamije. Jézusban nem volt semmije és ezért nem is volt felette hatalma.

Benned van-e valamije a világ fejedelmének? Annyi hatalma van feletted, amennyije van benned. De mi történt miután megtértél? A Krisztus magjából születtél újjá. És a Krisztus magja van benned. Ha pedig így van, akkor a gonosznak nincs feletted hatalma, ahogy Krisztus felett sem volt. Akkor a gonosznak nincs benned semmije, ahogy Krisztusban sem volt.

De ez tényleg így van? János azzal bátorít titeket – „legyőztétek a gonoszt.” De ez nemcsak egy érzelmi szólam, hanem ennek a győzelemnek van egy komoly lelki bázisa.

Erősek vagytok és Isten Igéje lakik bennetek.

Ezt a kettőt nem lehet külön kezelni. Kétféleképpen is meg lehet fogalmazni, csak külön nem szabad érteni a kettőt. Lehet úgy is mondani: „erősek vagytok, mert Isten Igéje lakik bennetek”. Vagy „Mivel Isten Igéje lakik bennetek, ezért erősek vagytok.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az igazi lelki erő, az Isten Igéjéből táplálkozik. Minden ördögi megtévesztéssel szemben – ami az ördög fő módszere a szellemi harcban – mi lehetne más a legbiztosabb fegyver, mint az Ige által megnyilvánuló igazság. A Lélek kardja az Ige.

Mit mond Jézus?

31Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 32megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8:31-32)

Vagyis az igazság megismerése Jézus igéjének a megtartásából származik. Hogyan tudhatnánk máshonnan, hogy igaz, mint hogy megtartjuk?

Pontosan ez a győzelem útja. Jézust is állandóan kísértette az ördög. Próbált a szükségleteire, az érzelmeire és a jogaira hatni. Próbálta kiforgatott igékkel befolyásolni. Jézus pedig minden esetben legyőzte őt. Hogyan? Isten Igéjével.

Tudjad: a gonosszal szemben annyira vagy erős, amennyire erős benned az ige szeretete, az ige iránt való bizalom és az ige általi hit. És így legyőzted a gonoszt úgy, hogy Jézushoz hasonlóan nincs fölötted hatalma. Ámen.

1vö. Jn 8:44 „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”

Nincsenek megjegyzések: