Ma reggel kaptam egy újabb fenyegetést a tegnapi istentiszteleti provokáció után. A fenyegető felszólított, hogy távolítsam el a templomból a bálványokat, mert különben korbáccsal fognak innen engem elkergetni (általános alanyban mondta nem személyes fenyegetésként.) Ma reggel tehát meg volt az igei ideológia is a fenyegetésre. A tegnapi kötekedő hangnemhez képest a a reggeli már békülékenyebb volt, de a tartalom mit sem változott, sőt még támadóbb volt. Négy és fél évvel ezelőtt ugyanebből a családból már kaptam egy fenyegetést, bár akkor az engem eltávolító eszköz nem korbács, hanem seprű volt. Isten ezután néhány hónappal később azt az embert kiemelte a gyülekezetből és meghalt. Sajnos azt kell látnom, hogy ennek a családnak a tagjai megkötözöttek szinte kivétel nélkül, hiszen magatartásukat a fenyegetés, rágalmazás és az erőszakosság meg- megújulóan jellemzi. Egy ideig még elbizonytalanítottak ezek a támadások – most már nem. A cselekedetek igazolják a lelkületet. „Aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz. Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva.”1
Egész egyszerűen lehetetlen, hogy Istennek a munkája ne váltson ki ellenállást. Jézus ellen is készültek az alkalmas pillanatra, hogy eltaposhassák. Hiszem, hogy Isten meg fogja védeni a gyáli munkáját. De azt is el kell tudjam fogadni, ha ennek az ára üldözés, rágalmazás, fenyegetés és akár a sötétség hatalmának megerősödése. De egyenlőre nem ebben az irányban haladnak a dolgok. Persze bármikor vehetnek ilyen fordulatot is, éppen Jézus életének utolsó szakasza mutatja ezt be.
11Jn 3:7-8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése