Tudtommal még soha senki sem vonta kétségbe azt, hogy Péter teljes meggyőződéssel mondta, azt, hogy kész Jézussal együtt akár börtönbe, de még a halálba is elmenni. Ez a történet rámutat arra, hogy emberi erőforrásaink csak nagyon gyenge tűrésküszöböt engednek. Péter egy elképzelt ellenséggel szemben vette fel a harcot akkor, amikor hevesen bizonygatta Jézusnak, hogy kitart mellette. A valós helyzet azonban sokkal félelmetesebb. Leül a tűz köré, és nagyon valószínűnek tartom, hogy hallja azokat a beszélgetéseket, amiket ezek az emberek Jézusról beszélgetnek. Biztos, hogy ha barátságosak lettek volna az indulatok, akkor vállalta volna a Jézussal való közösséget. De miközben ott volt ilyesmi beszédeket hallgatott, hogy "ezeket mind fel kellene koncolni", "lassú tűzön megsütni" és hasonlók. Ezt a nyomást önmagából táplálkozó lelke még nem tudta elviselni. Természetesen szó sincs arról, hogy ez mentség lenne a számára: ő megértette, hogy mekkorát vétkezett. Jó látni, hogy nem mentegette magát. Nem próbált meg cselességre hivatkozni – Jézus semmiféle utalást nem ad a cselezésre, amikor azt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”1
1Mt 10:32-33
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése