2007. március 8.

Két úton

Lk 18:35-43 & Lk 19:1-10

A jerikói vak és Zákeus közös vonása az volt, hogy mindketten a vallásos zsidó társadalom kivetettjei voltak. A beteg vak Isten átkának megtestesítője volt, Zákeus az istentelen árulóé. Mindketten zavaró tényezők voltak. Az egyik a betegsége miatt, a másik a bűnös volta miatt.

Ők ketten megtartó hitre és üdvösségre jutottak. De nemcsak a közös vonásaikat figyelhetjük meg, így egymás után olvasva a két történetet.

A jerikói vak

Zákeus

Szegény volt

Gazdag volt

Koldus volt – bizonytalan egzisztenciával

Vámszedő volt – a hatalom által biztosított egzisztenciával

Beteg volt (ez nem jelenti, hogy nem volt bűnös)

Bűnös volt (ez szintén jelent betegséget is)

Állhatatosan és erőszakosan közeledett Jézushoz

Nem mert Jézushoz közeledni.

Jézus magához engedte.

Jézus ment oda hozzá.

Jézus egy külső változást hozott az életébe, ami megváltoztatta a belső világát.

Jézus egy belső változáson vitte keresztül, ami megváltoztatta a külső világát.

A vak gyógyulásáért dicsőítették Istent.

Zákeussal való közösségéért zúgolódtak Jézus ellen.

Talán lehet még felfedezni különbségeket a két történet lényeges elemei között. De ez is elég arra, hogy meglássuk: A kiindulópont (megvetettség, elveszettség) és a végpont ugyanaz (üdvösség), de a két pont között bejárt út mennyire különbözik. Elveszettségünk bárkik legyünk, ugyanaz. Üdvösségünk Krisztusban bármilyen úton vezet is végig Jézus, ugyanaz. De az útjaink lehetnek ennyire különbözők.