Eljöttünk, hogy imádjuk őt

December 25-n az istentiszteleteken a napkeleti bölcsek imádatán keresztül igyekszünk megérteni Jézus imádásának öt igazságát.

Mi a legszebb a karácsonyban?

Miközben készülünk egy olyan ünnepre, amit szeretnénk a lehető legszebben megünnepelni, talán segíthet, ha tudjuk a választ arra a kérdésre: Mi a legszebb a karácsonyban? Ennek valami olyannak kell lennie, amit minden ember átélhet, nemcsak én vagy te.

Szenteste az istentiszteleten a Mt 18:1-25 alapján erre a kérdésre várjuk a választ Isten szava alapján: Mi a legszebb a karácsonyban?

Jegyzet egy születésnap margójára

Telik az idő. Minden egyes évben egyszer elérkezik a születésnapom. Attól a naptól fogva egyel nagyobb számot kell gondolnom, mondanom amikor életkorom kérdése előkerül. Telik az idő.

Születésem a hatalmas világegyetem, az évezredes történelem egy tér- és időbeli pontján egyszeri és megismételhetetlen esemény. Nem születek újra évről évre. Viszont évről évre megemlékezünk arról az eseményről, aminek megtörténtére nem is emlékezhetek, de amely az életem kezdete volt az anyaméhen kívüli világban. És megállapítjuk: telik az idő. Ilyen egy születésnap.

A hatalmas világegyetem és az évezredes történelem egy tér és időbeli pontján történt egy egész világot meghatározó születés. „Üdvözítő született … aki az Úr Krisztus.” (Lukács ev. 2:11) Ezt a hírt Isten angyalai adták hírül a betlehemi mezőn Jézus születésének éjszakáján az ott tanyázó pásztoroknak. Egy születésnap közeledik – karácsony. Jézus születésnapja. Karácsonykor a keresztyének Jézus születésnapját ünneplik, Jézus születésének emlékére ünnepelnek. Egy eseményt, ami megtörtént egyszer és megismételhetetlenül a múltban: a hatalmas Isten a Fiában testet öltött és emberré lett. Az idő pedig telik. Jézus egyszer született meg – és nem születik meg újra és újra minden évben. Egy megtörtént eseményt és annak jelentőségét ünnepeljük; nem pedig egy újra és újra megtörténő eseményt. Miért fontos ez? Mert az idő telik és egy végcél felé halad; és ahogy telik, valakinek letelik, valakinek betelik.

Jézus születésnapja jelzi az idő múlását. Ahogy a világ halad egy Isten által rendelt végcél felé. Az a Jézus, akinek a születésnapját ünnepeljük, a mennyei világból visszatér ebbe a világba, hogy megalapítsa az örök messiási birodalmat, az Isten országát. Ez a végcél azokat, akik számára az idő letelik, akaratlanul is kellemetlen érzésekkel vagy félelemmel tölti el. Inkább nem is gondolnak rá. Akik számára viszont az idő betelik: lelkesedéssel.

Az idő telik. Jézus születésnapja közeledik. Megemlékezünk arról, hogy ő is megszületett egyszer. Isten Fiaként született meg. És akik elfogadták őt Isten Fiának, Istenként imádták, és Jézus ezt az imádatot elfogadta. Az ő születésnapján mit kezdünk ezzel a ténnyel? Az ő születésnapja segít-e eljutni az ő imádatára? Vagy még mindig magunkkal vagyunk elfoglalva? Isten Fia vissza fog térni királyként. És az idő telik …

Példátlan szenvedés

Advent 4. úrnapján Jézus példátlan szenvedéséről szól a tanítás. "Igazi adventi téma" ez. Segít abban, hogy ne felejtsük el: Jézus életének az értelme a halála volt. Ezért jött. Igék: Zsolt 22 és Ézs 53.

WWJB

Néha lehet látni – többnyire inkább fiatalok karján – egy olyan karkötőt, amin van négy betű: WWJD. Ezek a betűk egy angol nyelvű kérdőmondatnak a kezdőbetűi: What Would Jesus Do? „Mit tenne Jézus?” Emlékeztető kérdése ez annak: Jézus valóban azt tenné, amit tenni akarunk, vagy tettünk? Jézus valóban azt mondaná, vagy mondta, amit mondtunk? Ha komolyan vesszük Jézus hívását: „Kövess engem!” (Mt 9:9), ami azt jelenti: azt az utat járjuk be, amit ő, és olyan lesz az életünk mint az övé, akkor talán sűrűbben kellene eszünkbe jutnia ennek az emlékeztető kérdésnek: „Mit tenne Jézus?”

Karácsony közeledtével felbolydul a keresztyén gyökerű világ. Egy nagy ünnepre készül: karácsonyra. És ez a felbolydulás jól érzékelhető a bevásárlóközpontokban és szupermarketekben. Valahogy úgy érezzük, ez az ünnep adja meg a lehetőségét annak, hogy ami elmaradt, azt még bepótolhassuk. Be kellene pótolni a kielégítetlen vágyakat, a sokszor csak legyintő oda nem figyelést. Be kellene tömni a hiányérzetünket, hogy nem vagyunk igazán boldogok. Ezért erőnk mértéke szerint – sőt azon felül is – lelkiismeret-furdalásból, kényszerből vagy azért, mert egyszerűen nem látunk más utat: vásárolunk. Vásárolunk. Talán biztosak sem vagyunk abban, hogy az a másik annak örülni is tud majd. De valamit mégis kellene adni. És jó lenne rálicitálni az előző évre.

Így karácsony közeledtével egy kicsit átírnám az előző angol rövidítást: WWJB. What Would Jesus Buy? „Mit venne Jézus?”

Nehéz kérdés. Azt gondolom: semmit. Azért, mert a legtöbb, amit adhat, azt odaadta: önmagát. Isten Fia önmagát adta értünk: minden keresztyén ünnep, így a karácsony is erről beszél: az Isten Fia „önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4) Bármit adna maga helyett: az kevesebb lenne.

De akkor van-e így értelme feltenni a kérdést: „Mit venne Jézus?” Az mégsem lehet, hogy ne adjunk semmit! Két dologban azonban mégis segíthet nekünk:

1. Ha magunkat adjuk azoknak, akiket szeretünk – és nem magunk helyett valamit, akkor az nem semmi. Ez a legnehezebb, de egyben a leggazdagabb is. Ki tudja – lehet, hogy érdemes lenne egyszer megpróbálni?

2. Ha pedig adunk valamit, akkor azt ne magunk helyett adjuk. Adjunk olyat, amiben benne vagyunk. Ami közös élménnyé teszi az ajándékozást az ajándékozónak és a megajándékozottnak is. Amivel az ajándékozás élménye tovább tart, mint az, hogy átadtuk átvettük és vége is. Ha magunkat nem adjuk: semmit sem adtunk, és ezen nem segít az árcédulán látható összeg nagysága.

Jézus Krisztus követésében így karácsony közeledtével segíthet eligazodni ez a kérdés: „Mit venne Jézus?” És ha rá figyelünk, meg fogjuk találni a legértékesebbet. Legyenek eligazítási pontul a következő szentírási helyek:

„Jézus Krisztus önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.” (Gal 1:4)

„Nem csak azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és aztán nekünk, az Isten akaratából.” (2Kor 8:5)

Kiáltó Szó, gyülekezeti körlevél, 2007. karácsony

Királyi fenség

Egyszerű ember volt,
és nem tanult latint.

Minden aranyat hátrahagyott,
békésen bánt a vad emberekkel,
velünk mindnyájunkkal,
és az időjárással.

Halat és kenyeret evett,
vidéki borral és Isten akaratával élt.
Por rakódott a lábára.

Csak egyszer viselt bíborruhát,
és azt gúnyból tették rá.

Luci Shaw

Támadás keresztyének ellen, gyülekezeti épület lerombolása

Karnataka: november 18-n Siddaram Gokhavi 60 éves lelkészt és hat másik keresztyént vertek meg a Bajrang Dal aktivistái, akik akkor támadtak rájuk, amikor Ananda Nagarában egy istentiszteleten vettek részt. A támadók megrongálták az épületet, Bibliákat égettek és keresztyén ellenes jelszavakat skandáltak. A támadók között volt a rendőrfőnök is. A lelkész és a felesége Rekha öt másik emberrel együtt megsérültek a támadásban. A támadók azzal vádolták a keresztyéneket, hogy arra kényszerítik a hindukat, hogy keresztyénné legyenek. Dicsérd Istent azért, hogy sérült meg senki súlyosan. Imádkozz azokért, akik részt vettek a támadásban, hogy eljussanak Isten szeretetének és kegyelmének megismerésére és hitben odaforduljanak hozzá. Imádkozz, hogy folytatódhasson ennek a házi gyülekezetnek a szolgálata.

Bátorító igék: Zsolt 91 Rm 8:11 „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.”

A Gal 5:22-23-ról

A Szeretet víg Öröm és jó Békesség,
Próbákban Türelem, sötétben fényesség.
Szívesség a Szeretet, bűnt nem engedő,
Jósága Krisztus, szívünkben otthont lelő.
A Szeretet szeme hűség; Krisztusra lát,
Szelídsége erős: elbír egy Golgotát!
A Szeretet, ha kell, önmegtartóztató:
Ő maga Krisztus - a lelkünkben lakozó.

dr. Kenneth Moynagh, sok éven át dolgozott Ruandában missziós orvosként. Ez a verse halála után jelent meg.

Keresztyéneket tartóztattak le, hollétük ismeretlen

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság titkosszolgálata szeptemberben bejelentette több „idegen kém” és „külföldi hírszerző szervezetnek dolgozó koreai polgár” letartóztatását. A VOM forrásai közölték, hogy keresztyéneket tartóztattak le és nem kémeket. A VOM forrásai azonosították a következő kilenc keresztyént, aki eltűnt és akikről azt feltételezik, hogy a kormányzati szervek tartóztatták le őket: Chul Huh (34), Chun-Il Jang (39), Myung-Chul Kim (36) Young-Su Jin (32), Nam-Suk Kang (48), San-Ho Kang (36) Suk-Chun Suh (29), Mi-Hae Park (30), Young-Yae Lee (37). Az ő hollétük ismeretlen. Lehetséges, hogy már hadbíróság elé állították és ki is végezték őket. Imádkozz minden egyes letartóztatottért, hogy békességet találjon abban a tényben, hogy minden dolgot Isten működtet, és ő jó azokhoz, akik szeretik őt, és akiket elhívott, hogy az ő céljainak megfelelően. Imádkozz Észak-Korea vezetőiért, hogy bűnbánatra és Krisztusban való hitre jussanak.

Rm 8:28 "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."

Zsolt 91

A könnyebb út

"Könnyebb megdorgálni a bűnt, mint legyőzni!"

(Richard Baxter)

Kegyelem a hűtlen lévitáknak

"Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak az ÚR oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között."

(1Kir 23:9)

Sok lévita pap állt be a pogányos áldozati kultusz gyakorlásába. Jósiás, amikor a bálványimádással szemben nagyon keményen fellépett, tönkretette az áldozóhalmokat, és kiirtotta a pogány áldozatok papságát. A hűtlen lévitákat megkímélte. Csak következtethetünk arra, hogy abban az esetben történt ez, ha a léviták bűnbánatot tartottak, ellenkező esetben az ő esetükben is a halálbüntetés volt az egyetlen elfogadható büntetés. Ez a kegyelem azonban a következő dolgokra terjedt ki: 1. Megkímélték az életüket; 2. A lévita közösség tagjai maradhattak és részesülhettek a lévitáknak járó ellátmányban; - De többé nem szolgálhattak az Úr oltáránál.
Nagy tanulság ez: az "oltárnál" szolgálók teljes bocsánatot kaptak; de hűtlenségük emlékeztetőjeként megmaradt a szolgálattól való távoltartás. A ma egyházának is komolyabban kellene venni a hűtlenségbe esett "oltár körül" szolgálók távol tartását az "oltár körüli szolgálattól", még ha őszinte bűnbánat esetén teljes szeretettel is fogadjuk vissza az Úr gyülekezetébe őket.

Kegyelmi ajándékok

"Ne elégedjetek meg azzal, hogy a kegyelem állapotában vagytok, hanem igyekezzetek úgy élni, hogy a ti kegyelmi ajándékaitok elevenek és életerősek maradjanak."

(Richard Baxter)

Földön túli igazság

"Az igaz ember elvész, és senki sem törődik vele. A hűséges emberek kimúlnak, és senki sem ügyel rá. A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz, de békességre jut; és fekvőhelyén pihen, aki egyenes úton járt." (Ézs 57:1-2)

Akadálymentesítés

Amikor megláttam az alábbi zseniális megoldást és lefényképeztem, nem igazán tudtam eldönteni, hogy milyen irányba engedjem elkalandozni a gondolataimat. A kép alaposan rájátszik a dilemmáimra.

1. Írjak-e arról, hogy vajon a keresztyénségünk sokszor nem pontosan ilyen e? Vagyis rajtunk keresztül akadálytalanul kellene áradnia Isten szeretetének és közben éppen mi vagyunk az akadály.
2. Vagy inkább írjak-e arról, hogy pontosan ilyen dolgok sülnek ki az életünkből, amikor nem fogalmazzuk meg világosan a céljainkat? Akkor nem tudjuk azt sem eldönteni, hogy mi a jó. Mert ahogy itt elnézem nem igazán tudták eldönteni, hogy babakocsinak ill. kerekesszéknek készítsenek-e feljárót, vagy a lépcsőn nehezen közelekedőknek korlátot. Ebből jött ki ez a torzszülött. Ha túl sok célt akarunk megvalósítani, végül egyik sem fog igazán megvalósulni.
3. Vagy egyszerűen csak megmutassam, hogy egy jót nevessetek - akinek eddig mutattam majd megszakadt a röhögéstől.

Íme

Keresztszülői áldás

Ma kereszteltük 6. keresztgyermekünket - az ötödiket Szűcs Laciéknál. Különlegessége volt az az újdonság, amit Laciékkal együtt dolgoztunk ki, hogy a keresztelés és a lelkészi áldás után, előbb a szülők (Laciék), azután Dórival mi is keresztszülőként megáldottuk Jonatán Gergelyt.
Áldásunk a következő volt, amit reggeli imádságomban mutatott meg az Úr. Érdekessége, hogy bár a Károli fordítást sosem olvasom, mégis eszerint a fordítás szerint hozta elém a Szentlélek az igét."Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik;" (Ézs 26:3) "Édesatyánk őrizd meg Jonatánt békességben, adj neki növekedést a kegyelemben, a Krisztus ismeretében, Isten és emberek előtt való kedvessében. Ámen"

Muszlim támadások keresztyének ellen Etiópiában

Október 16-n muszlimok 25 keresztyén családot támadtak meg, és 12 otthont romboltak le a fővárostól Addisz Abebától délkeletre fekvő Seka Yoyóban. A The Voice of the Martyrs informátora szerint a családokat arra kényszerítették, hogy meneküljenek a közeli Jimmába. Köszönd meg Istennek, hogy ez alatt a támadás alatt nem öltek meg keresztyéneket és komolyabb bajuk sem esett. Imádkozz azért, hogy a hívők biztonságban legyenek Jimmában, ahol az utóbbi hónapokban több különféle erőszakos incidens is történt, és legalább hat keresztyén halt meg. Kérd Istent, hogy védje és bátorítsa azokat a keresztyéneket, akik a legutóbb vesztették el otthonaikat. Imádkozz az etiópiai keresztyének biztonságáért.

"Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!" (Zsolt 68:19)

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Fil 4:19)

Kedves "Névtelen"!

Egy korábbi bejegyzésre hiányolja a választ, amire most a következőket szeretném válaszolni:

1. Sajnos nem vettem észre, hogy megjegyzést írt a "Jó és rossz indulatok" gondolat kapcsán felmerült kérdésre; eredetileg ezért nem reagáltam.
2. Nagyon szívesen válaszolok viszont a kérdésére e-mailben, akár többszörösen is körbejárva a problémát, az oldal jobb felső oldalán megtalálható a cím.
3. Azért nem itt válaszolok, mert ezt a blogot nem fórumnak szántam, és nem is szeretném, ha nyilvános kérdezz-felelek, pláne nem vitaoldal lenne. Elsődlegesen az a célom, hogy olyan gondolatokat és információkat osszak meg az idelátogatóval, ami valamiért nekem fontossá vált.
4. Ha mégsem írna nekem e-mailt, azért tömören annyit válaszolnék: a valóban megnyert üdvösség, ami mögött ott van egy igazi, átgondolt döntés Krisztus mellett és ott vannak a megszentelődésnek ebből fakadó látható jelei, elveszíthetetlen. De ehhez azt sem szabad elfeldni, amit Jézus így mondott: "aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mt 10:22)

Várom levelét! Szeretettel: Gyimóthy Zsolt

"Házidolgozat kérdései"

Mivel férfiközösségen többen nem tudták leírni a kérdéseket, amire egy kis házidolgozatot várunk mindenkitől, így most ide leírom. Jó munkát kívánok mindenkinek, aki vállalja, hogy együtt gondolkozik velünk a férfiközösségben.

A gyülekezet növekedésének és egészségének elsődleges kérdései:

• Ki a mi Urunk?
• Mi a ránk bízott üzenet?
• Mi a motivációnk?

A gyülekezet növekedése és egészsége szempontjából másodlagos kérdések:

• Kik a "fogyasztóink"?
• Milyen mintákat követünk?
• Milyen módszereket alkalmazunk?

Azt gondolom nagyon izgalmas kérdések ezek, nagyon várom a megoldásokat.

Mindentudók

"Ha valaki azt gondolja, hogy tudja a választ mindenre, akkor ez általában annyit jelent, hogy még a kérdésekkel sincs tisztában."

Rick Warren

Jó és rossz indulatok

"A bibliai emberkép középpontjában az a gondolat áll, miszerint kétféle késztetés él bennünk: jó indulatok és rossz indulatok. A rossz indulatok a bűnbeesés folytán alakultak ki, a jók pedig az új szövetségbe történő belépésünk után működnek."

Dr. Lawrence Crabb

Támadás egy lelkész ellen Észak-Indiában

Szeptember 16-n Virendra lelkész és felesége Bhawana szélsőséges hinduk támadásának áldozatává váltak, mialatt úton voltak egy gyülekezeti alkalomra. Hitükben kitartanak és azt mondják, hogy folytatják az istentiszteletek végzését a támadás ellenére is. Egy a Voice of the Martyrs kapcsolat szerint a támadók feltartóztatták a lelkész motorkerékpárját, őt és feleségét is letaszították róla és elkezdték verni őket ököllel, botokkal és kövekkel. Egy hívőnek, aki az összejövetelre tartott, éppen arra vezetett az útja, miközben az egyik támadó magasra emelt egy nagy követ azzal a szándékkal, hogy bezúzza vele a lelkipásztor koponyáját. Ennek a hívőnek sikerült visszatartania a követ megmentve ezzel a lelkészt a haláltól. Egy másik pontnál valaki arra készült, hogy összetörje a lelkész fejét egy nagy bottal, de a felesége lefogta őt és ismét megóvták a haláltól. A lelkészt és feleségét több mint 20 percen keresztül verték, mielőtt végleg megmenekültek.

Dicsérd Istent, hogy Virendra lelkészt és feleségét nem sebesítették meg maradandóan. Imádkozz Isten védeleméért az indiai keresztyének számára, akik folyamatosan kockáztatják az életüket az evangéliumért. Kérd a Szentlelket, hogy érintse meg az üldözők életét és vonja be őket a Krisztus ismeretébe.

Fil 4:8
"Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"

Zsolt 118:17
"Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az ÚR tetteit!"

Miért kell a gyülekezetnek komolyan venni a bűnt?

Isten igéje világosan tanítja, hogy a gyülekezetben megbújó makacs bűnöket, amelyekből egy tag - vagy tagok - nem akar megtérni, napvilágra kell hozni.

"Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz." (Ef 5:10-13)

Feltehető a kérdés: egy bűn miért nem csak a bűnösre és Istenre tartozik? Miért kell azzal törődni a közösségnek? Ennek két oka van:

1. A bűnös szellemi állapota és üdvössége. Nagyon sokszor, amíg valaki azt gondolja, hogy titokban tarthatja a dolgát, és azt gondolja, hogy az csak rá és Istenre tartozik, kiszolgáltatta magát a bűnnek és a bűn erőt vett rajta. Nem képes belőle szabadulni. A szemfogató és szemérmes elnézés bűnrészes kegyetlenség; a bűn komolyan nem vétele és a bűnös kárhozatból való kimentésének a hiánya - gyakorlatilag szeretetlenség.
2. A gyülekezet tisztasága. A Biblia azt mondja, hogy a gyülekezetben a tagok összekapcsolódnak, ahogy egy biológiai test tagjai. Ha fáj a láb, az azért lehetséges, mert kapcsolatban van a teljes test vérkeringésével, idegrendszerével és a fejjel. De amikor a láb (fog, has stb.) fáj, az az egésznek okoz fájdalmat és szenvedést, az egész testet betegíti meg és teszi tönkre. Ha a gyülekezet egy keresztyén tagja hazugságban él, az a többi tagot is megszentségteleníti (Anániás és Szafira, ApCsel 5); ha a gyülekezet egy keresztyén tagja paráznaságban él az egész testet beszennyezi. Egy egészséges gyülekezet nem akar beszennyezetten élni.

Ha valaki nem hallgat a gyülekezetre, a testvéri intésre, akkor Jézus szerint olyannak kell tekinteni mint a pogányt vagy a vámszedőt - nem élő tag többé. (Mt 18:17)

Befejezésül álljon itt néhány gondolat az 1Thessz 4-ből
"Az az Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével, nem a kívánság szenvedélyével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent; és hogy senki túlkapásra ne vetemedjék, és ne csalja meg testvérét semmiféle ügyben. Mert bosszút áll az Úr mindezekért, ahogyan már előbb megmondtuk nektek, és bizonyságot is tettünk róla. Mert nem tisztátalanságra hívott el minket az Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem az Istent, aki Szentlelkét is reátok árasztja."

És/Vagy - A szentség kapcsolata a bűnnel

Elnézve néha keresztyének életét, az a sanda gyanúm, hogy némelyek úgy gondolják a szentség kapcsolata lehet a bűnnel egy "és" kapcsolat. Szentség és bűn. Az én szerény fizikai ismereteim szerint azonban a víz nem elegyíthető a tűzzel, mint ahogy a világosság sem keveredhet a sötétséggel. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy miközben az engedetlenség útját választjuk, mi azért szentek vagyunk. Isten azt mondja szentség vagy bűn. Tehát a szentség kapcsolata a bűnnel az egy "vagy" kapcsolat. Ezt semmilyen maszatolással nem lehet eltorzítani. El kell tehát döntenünk, hogy Isten szentségét választjuk, vagy a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét. Dönteni dönthetünk - csak úgy nem, hogy mindkettőt. Mert hiába szeretnénk, nem megy csak egy kényszervicsorgásos képmutatás lesz e gondolati torzszülött eredménye.

Isten világosan beszél - "Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést!" (Ézs 1:13) És a Zsidókhoz írt levél kérdése is nyugtalanító: "Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?"

"És"? Dehogy. "VAGY"

Egyszerű misszió

Rick Warren azt írja: "Ha gyülekezetünk tagjai soha senkit nem hívnak a gyülekezetbe, vajon mit üzennek ezzel a gyülekezetben zajló események minőségéről?"

Ennek a gondolatnak a kapcsán egy kicsit elgondolkoztam a missziónak egy igen egyszerű - de egyáltalán nem biztos, hogy nem hatékony - módjáról. Mindannyiunknak vannak ismerősei. Ha leülünk és készítünk egy listát azokról az ismerőseinkről, akikkel sűrűn kapcsolatba kerülünk, azt mondhatjuk, hogy átlagosan 10-20 ember biztosan felkerülne a listára. Ha készítettünk egy ilyen listát, akkor a következő lépés egy döntés. Ezeket az embereket meghívom a gyülekezetbe - szeretném, ha legalább egyszer eljönnének, mindenféle egyéb kötelezettség nélkül. Ez lehet, hogy többszöri meghívást fog jelenteni, lehet, hogy akár évekig is eltarthat, amíg valaki eljön. A lényeg: egyszer minden ismerősöm eljöjjön a gyülekezetbe. Ez nem olyan "nagy" dolog, konkrétan megfogalmazható és megfogható dolog. A többit meg a legnagyobb bizalommal és nyugalommal rábízhatjuk Istenre.
Nem kell nagy bizonyságtételekre felkészülni stb. Egész egyszerűen egy egyszerű meghívást átadni; és erre a kínálkozó lehetőségeket nem erőszakosan, de újra és újra megragadni.

Vajon miért nem gondoljuk, hogy ez a fajta egyszerű misszió hatékony lehet? Azok a feltételezések, amelyeket itt felsorolok nem hitetlenség-e?

1. Azt feltételezzük, hogy úgysem fogadják el a meghívást! Miért feltételezzük ezt? Az emberek szeretnek elmenni olyan helyekre, amire az ismerőseik azt mondják, hogy ott jól érzik magukat.
2. Azt feltételezzük, hogy nem fogják jól érezni magukat. Ennek a feltételezésnek mi az alapja? Lehet, hgoy mi sem érezzük jól magunkat? Akkor legyen olyan hely az istentisztelet, ahol a házigazdák és a vendégek is jól érezhetik magukat. Egyébként pedig sokszor az emberek azért nem érzik jól magukat, mert idegennek érzik magukat és a fogadó közösség sem képes sokszor szeretetteljesen közelíteni a vendég felé. Viszont mindjárt más a helyzet, ha eleve van valaki, akit ismerősüknek tarthatnak.
3. Azt feltételezzük, hogy az úgysem érdekli őket. De az emberek szívében ott van a láthatatlan Isten-szomj. Csak a forrást kell megtalálniuk, máris érdekelni fogja őket.

Szóval van a missziónak egy igen egyszerű módja: meghívni az embereket, az ismerőseinket a gyülekezetbe. Legalább egyszer jöjjenek el. Ennek következtében eleve könnyebb lesz beszélgetni velük a htiről. A többit pedig nyugodtan rábízhatjuk a Szentlélekre. Szóval papírt és tollat elő - ismerősök listája, akiket szeretnénk meghívni: legalább egyszer jöjjenek el a gyülekezetbe (persze ha már nem járnak valahova máshova).

Az ujjongás képessége és a boldogság

Zsolt 89:16

"Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, URam!"

A Magyar Értelmező kéziszótárban a következő bejegyzést találtam az „ujjong” szó mellett: „örömében hangosan kiáltozik”, „féktelenül örül”. Az „ujjongás”-nál pedig: „mámoros öröm”. Isten azt mondja ebben a zsoltárban, hogy boldog az a nép, amely tud neki ujjongani. Az ujjongás képességét elvesztettük a gyermekkor végével. Vallásos életünkből pedig végképp kiveszett az örömnek ez a fajta megnyilvánulása (sok más is). Gyanúval kezelünk minden ilyen cselekedetet és igyekszünk bebizonyítani azt, hogy ujjongani teológiailag mennyire nem korrekt. Pedig boldogságunknak erős eleme lehetne az ujjongás képessége. Nem alaptalanul, nem állandóan, nem erőltetve … de vajon mikor ujjongtunk utoljára Isten világosságában? Milyen lehetőségektől fosztjuk meg magunkat azzal, hogy nem tudunk már ujjongani? Vajon hogyan lehet szert tenni erre a tudásra?

A gyülekezet egészségének mértéke

"Egy gyülekezet egészsége vagy ereje inkább kiküldő képességén, mint befogadó kapacitásán márhető".

Rick Warren

Nyitottság a gondolkodásban

"Az elménk olyan, mint egy ejtőernyő. Nyitott állapotban működik a legjobban."

Ismeretlen

FIFA inkvizíció (?)

Egy picike kis hír húzódik meg a sportrovatban - a címe: "Nincs helye a vallásnak a focipályán". A FIFA ezzzel a szlogennel betiltotta a vallási témájú kinyilatkoztatásokat a pályákon. Legfeljebb a keresztvetés ill. az imádkozás (annak nyilván nem egy látványos formája) van engedélyezve.

Vajon miért zavarja a FIFA vezetőit az, ha pl. a brazil Cacau gólörömében a "Jézus szeret téged" feliratú pólóját mutatja meg, vagy hogy (az egyébként muszlim) Frank Ribery a mecssek előtt az oldalvonálnál fohászkodik? Az ilyen "misszionáriusok" ezentúl büntetésre számíthatnak a FIFA részéről, de nemcsak ők, hanem egész csapatuk is, és az ilyen incidensekről a játékvezetőknek kell jelentést írniuk. Az indokás így szól: "Ami az egyik játékosnak mindennél fontosabb, az a másiknak provokáció. Ez a szabályozás a legegyszerűbb módja annak, hogy megelőzzük a problémákat."

Néhány gondolat ehhez kapcsolódóan:
1. A lelkiismereti és vallásszabadsághoz nem tartozik-e hozzá, hogy ha ezzel kárt, fájdalmat és szenvedést nem okozok senkinek, nyilvánosan is kifejezzem az Isten iránti elkötelezettségemet? Az, hogy ez valakinek nem tetszik, mennyiben korlátozhatja a szabadságomat? Vajon milyen fájdalmat és szenvedést, vagy milyen kárt okoz az a futballista, aki Istennek ad hálát, és Jézusról tesz bizonyságot örömében?
2. A FIFA vezetőit és gondolom sokakat zavar az, hogy valaki az életével Istent dicsőíti - az viszont egyáltalán nem okoz problémát nekik, ha egy sportoló saját magát dicsőíti. Az öndicsőítő és dicsőítető megnyilatkozásokat talán be kellene tiltani. De úgy tűnik az inkább bátorítandó magatartás.
3. Nemcsak az érintett játékost büntetik, hanem egész focicsapatát is. Ebből is látszik, hogy mennyire félnek a bizonyságtételtől. Mert tudják azt, hogy egy játékos adott esetben akár a büntetést is kifizetné - de az igazi piszkos munkát rábízzák a klubra; majd a munkáltató elhallgattatja ezeket a lánglelkű vallásosokat. Hiszen ha a klubnak tetemes összegű büntetést kell fizetni, akkor nem fogja játszatni és alkalmazni a vallásos futballistát, a kenyerét meg nyilván nem szeretné elveszíteni ő sem.
4. A játékvezetőket belekényszerítik egy olyan helyzetbe, ahol maguk lépnek elő már-már besúgókká. Egy olyan magatartást kell incidensként jelenteniük, ami semmilyen (jelenleg még) jogszabályba nem ütközik.
5. Vajon milyen problémákat akar megelőzni a FIFA?

Egyre többször fogunk találkozni olyan adminisztratív korlátozásokkal, amelyekkel el akarják hallgattatni az élő bizonyságtételt. Mi ez, ha nem inkvizíció?

"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek." 2Tim 3:1

Egy tábor "sikere"

Ebben az évben csak nagyon kevés gyermek jött el a hittanos táborunkba. Ebből kifolyólag már az indulás is kisebbfajta kudarcérzéstől volt terhelt. Ennek ellenére a tábor - az érzéseink szerint jól sikerült. A gyerekek jól érezték magukat, a bibliai történetekre figyeltek, ami kiderült az ismétlőfoglalkozásokból és a szabadidős játékokat is élvezték. A táborvezető munkatárs annyira elfáradt, hogy a tábort követő presbitergyűlésen olyan nonverbális kommunikáció kíséretében mondta el, hogy a tábor jó volt, hogy abból mindenki éppen az ellenkezőjét szűrhette le.
Egy héttel később az egyik kisfiú szülei eljöttek, és ketten együtt elmondták neki is, nekem is - miközben az édesanya a könnyeivel küszködött - hogy mennyire hálásak nekünk ezért a táborért, mert a fiukat mintha kicserélték volna, akkora változást tapasztaltak az életén. Ezek után már teljesen mindegy, hogy jónak vagy rossznak éreztük-e a tábort.
Kérlek imádkozzatok, hogy ennek a kisfiúnak és szüleinek az életében Isten tovább tudja folytatni az elkezdett munkát, mivel és ezt a szülők is jelezték, hogy az istentiszteleteken érintést kaptak Istentől.

Keresztyén irodalmi misszió egy muszlim fesztiválon

A Bari Sarkar imám által szervezett fesztiválra, amelyen pakisztáni és a környező országok muszlimjai vesznek részt május 27-29. között, több mint 350.000 embert várnak. A tervek szerint ezen a fesztiválon több mint 10.000 darab keresztyén irodalmat osztanak szét. Imádkozz a szolgálatban részt vevők biztonságáért és azért, hogy Isten a dicsőségesen használhassa őket.

Zsolt 32:7 "Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével."
Ezt a hírt, csak 30-n kaptam meg. De azért még mindig imágkozhatunk, hogy Isten üzenete célba érjen az emberi szívekbe. Azon is elgondolkoztam, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy egy ilyen akciót megszervezzenek ...

Liturgiai szabadság

A II. Helvét Hitvallás XXVII. fejezetében ír az istentiszteleti szertartások szabadságára nézve.

"Ha a gyülekezetekben eltérő szokásokat találunk, senki se gondolja ebből, hogy azok meghasonlottak egymással. Socrates szerint lehetetlen volna minden egyháznak városonként és vidékenként minden szertartását összeírni. Egy vallás sem tartja ugyanazokat a szertartásokat, mégha róluk ugyanazt a tanítást vallja is. Mert akik ugyanazon hiten vannak is, szertartásaikban különböznek egymástól. Ezt monjda Socrates. Manapság is, bár egyházainkban különböző szertartásaink vannak az úrvacsora kiszolgáltatására és egynéhány dologra nézve, tanításban és hitben mégsem különbözünk egymástól, sem nem szakad meg ezáltal gyülekezeteink egysége és kapcsolata. Az efféle szertartásokban mint közömbös dolgokban a gyülekezetek mindig éltek a maguk szabadságával. Ezt ma is megtesszük."

Ezt mondja a hivatalosan is elismert református hitvallás. Egy halk kérdés: ezt a szabadságot megélheti-e ma akármelyik református gyülekezet az egyházban? Vagy ne legyek ennyire provokatív?

Hitvallás

Hiszek a teremtő és mindenható Istenben, aki a tökéletes szeretet, és aki Fiában Jézus Krisztusban emberré lett, hogy nekem adhassa a megváltásban minden ajándékát.
Hiszem, hogy Jézus Krisztus a halálával eltörölte minden bűnömet, feltámadásának erejével igaz emberré tett, az életemet itt a földön Krisztusban megszentelve élem, és nem a bűn uralkodik rajtam, hanem Krisztus.
Hiszem, hogy az Atya és a Fiú a Szentlélekben adja nekem önmagát és elhívott a vele való örök életre.
Hiszem, hogy Krisztus gyülekezetének tagja vagyok és a Szentlélektől kapott ajándékaimmal Isten országát építhetem a gyülekezetben Krisztus visszajöveteléig.

Traktátuségetés és keresztyénverés Indiában

Chittor körzet – Április 11-n különböző keresztyéneket vertek meg militáns hinduk, miután egy evangélista csoport visszatért a területre, hogy traktátusokat osszon szét. Mialatt ők együtt voltak a hívőkkel közösségben, több mint 50 aktivista támadta meg őket és égette el a keresztyén irodalmat.

„Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.”

(Kol 1:28)

Házi gyülekezetvezető letartózatása Kínában

LIAONING TARTOMÁNY

Március 14-én a helyi rendőrség Fushun városban letartóztatott egy 54 éves házi-gyülekezet vezető asszonyt, Gu Changrong-ot, miután megosztotta hitét falujának kommunista párttitkárával. A China Aid Association szerint Yu Mingfu felhívta a rendőrséget és azzal vádolta Gu-t, hogy „mérgezi a kommunista párttagokat a keresztyén üzenettel.” Gu-t rokonai szerint egy évi átnevelő kényszermunkára ítélték, amit az állam törvényei a gonosz vallási kultuszok visszaszorítására használnak. A CAA szerint család még nem kapott hivatalos értesítést az ítéletről a letartóztatás óta. Gu a büntetését a Ma Sa Jian munkatáborban tölti, ami ezer bebörtönzött Falun Gong taggal való durva bánásmódjáról és megkínzásáról ismert.

Hitelesség éppen az eltérések miatt?

Jézus feltámadásáról mind a négy evangélium ír. Azonban mind a négy különbözőképpen írja le. Emiatt sokan kétségbe vonják a híradás hitelességét. De tényleg hiteltelenné az eltérések a történetet? Ellenkezőleg.

"... éppen valóságos eseményeknél szoktak a híradások eltérni. A kitalált és irányított hírek rendszerint feltűnő egyöntetűséggel terjednek. Ami megtörtént, azt többen látták, és perceken belül különféleképpen adják tovább. Az evangéliumok viszont alapjában véve mind megegyeznek abban, hogy üresen találták Jézus sírját, de a tanítványok és az asszonyok nem ezért hittek, hanem azért, mert Jézus megjelent nekik." (Prőhle Károly: Lukács evangéliuma)

Pszichés nyomás

Lk 22:55-60

Tudtommal még soha senki sem vonta kétségbe azt, hogy Péter teljes meggyőződéssel mondta, azt, hogy kész Jézussal együtt akár börtönbe, de még a halálba is elmenni. Ez a történet rámutat arra, hogy emberi erőforrásaink csak nagyon gyenge tűrésküszöböt engednek. Péter egy elképzelt ellenséggel szemben vette fel a harcot akkor, amikor hevesen bizonygatta Jézusnak, hogy kitart mellette. A valós helyzet azonban sokkal félelmetesebb. Leül a tűz köré, és nagyon valószínűnek tartom, hogy hallja azokat a beszélgetéseket, amiket ezek az emberek Jézusról beszélgetnek. Biztos, hogy ha barátságosak lettek volna az indulatok, akkor vállalta volna a Jézussal való közösséget. De miközben ott volt ilyesmi beszédeket hallgatott, hogy "ezeket mind fel kellene koncolni", "lassú tűzön megsütni" és hasonlók. Ezt a nyomást önmagából táplálkozó lelke még nem tudta elviselni. Természetesen szó sincs arról, hogy ez mentség lenne a számára: ő megértette, hogy mekkorát vétkezett. Jó látni, hogy nem mentegette magát. Nem próbált meg cselességre hivatkozni – Jézus semmiféle utalást nem ad a cselezésre, amikor azt mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”¹

1Mt 10:32-33

Az istentisztelet és az adakozás

Lekció: Mal 3:6-12
Alapige: 2Kor 9:6-9

Az istentisztelettel kapcsolatban eddig az istentisztelet állandó elemeiről beszéltünk. Volt szó az Írás felolvasásáról, az igehirdetésről és tanításról, az imádságról és dicsőítésről, valamint az áldásról. Mai istentiszteleti gyakorlatunk szerint még egy állandó eleme van az istentiszteletnek, ez pedig az adakozás.

Talán néhányan felsóhajtanak: most a pénzről lesz szó, egy olyan témáról, amiről nem szeretünk beszélni. Pedig a Biblia beszél róla és az, ahogy mi nagyon nem szeretünk beszélni a pénz és az Isten dolgainak összefüggéseiről, ahogy kerüljük ezt a témát, a pénzzel kapcsolatos egészségtelen viszonyról árulkodik. Ma tehát az adakozásról, az istentiszteleti adományokról és arról fogunk beszélni, hogy az adakozás hogyan tölti be az istentisztelet célját: hogy Isten kegyelméből jobb emberek legyünk. 2Kor 9:6-9

⁶Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. ⁷Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. ⁸Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. ⁹Amint meg van írva: „Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké.”

I. Isten gyermekei és az adakozás

Legelőször arról szeretnék beszélni, hogy Isten gyermekeire miért jellemző az adakozás, ill. hogy az adakozásnak mi a forrása és mi a célja?

A. Nem anyagi kérdés

Ezen belül nagyon fontos kihangsúlyozni az adakozással kapcsolatban azt, hogy az nem anyagi, hanem lelki kérdés. Adakozásunk minősége elsősorban nem a vagyoni állapotunkról, hanem a lelki minőségünkről árulkodik. Itt rögtön eszembe jut két evangéliumi történet, ahol a közös pont az anyagiakhoz való viszonyulás.

Az egyik a gazdag ifjú esete, akinek Jézus azt mondta, hogy ha igazán akarja őt követni, akkor ossza szét a vagyonát a szegények között – Jézus nem magának kérte – azután pedig álljon be a követésébe. A másik annak a szegény özvegyasszonynak az esete, aki a két fillérjét, a teljes vagyonát bedobta a templomi perselybe. Lehet rálegyinteni és azt mondani, hogy az özvegyasszonynak könnyű volt, mert csak két fillérről kellett lemondania, a gazdag ifjúnak meg nehéz, mert nagy vagyona volt. A gazdag ifjú tényleg azért távozott szomorúan, mert nem bírta vállalni ezt a jézusi követelményt. A vagyona megkötöző erővel bírt.

A Szentírás sokszor beszél arról és példákkal is bemutatja, hogy a pénznek mindennél nagyobb hatalma van az életünk felett. Nagyon élesek a szembeállítások. Jézus erről így beszélt

„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” (Mt 6:24)

Ez a fajta magatartás pedig ugyanúgy jellemezhet egy gazdagot, mint egy szegényt. A mammon, a pénz rabszolgává tesz attól függetlenül, hogy van-e pénzünk vagy nincs. A pénz után vágyódó szegény ember szüntelenül elégedetlen és irigy, míg a jómódban élő megtapasztalja, hogy a tulajdon nem szabaddá tesz, hanem megterhel.

Erről a rabszolgaságról jól árulkodik az, hogy a magyar férfilakosság még a térségben is kiemelkedően magas arányban hal meg szív és érrendszeri betegségekben. Erre nézve végeztek egy életmódbeli kutatást, amiben meglepő eredményekre is jutottak.

A kutatók két összefüggést fedeztek fel. Az egyik az, hogy egyetlen más nép férfijai sem hajszolják annyira magukat a megélhetés gondjai, és az anyagi javak után, mint a magyarok. A másik – és ez a meglepő – a magyar férfiak a többi európai néphez képest sokkal kevesebb időt töltenek felhőtlenül férfi közösségekben, baráti társaságokban. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a férfiak életében az erős férfiközösségek olyan mentális megelőző funkcióval rendelkeznek, ami csökkenti az agyvérzés és szívinfarktus kialakulásának veszélyét. Vagyis a férfiaknak egyszerűen szükségük van erős férfiközösségekre, ahol oldódhat a stressz és jól kibeszélgethetik magukat. Ez kimondottan megelőző jelleggel bír. Itt máris megragadom az alkalmat, hogy ajánljam gyülekezetünk férfi bibliaóráját is mint egy az utóbbi időben szépen fejlődő és jó hangulatú férfiközösséget.

A pénz tehát az embert a rabszolgájává teszi – ezért mondom azt, hogy az adakozás nem anyagi, hanem lelki kérdés.

A lelki háttér megértéséhez szeretnék most a számotokra egy áttekintést adni az Ószövetség és az Újszövetség adakozási szemléletéhez. A kettő fedezhetünk fel különbségeket.

B. Adakozás az Ószövetségben

Az Ószövetség adakozási szemlélete elsősorban törvény alapú. Úgy is mondhatnánk: azért adakozz, mert ez a kötelességed. Vagyis az adakozás adó formájában történt. Ennek meg volt adva a mértéke is: minden jövedelem tizedét kellett befizetni Izrael vallásának a fenntartására. Erre azért is volt szükség, mert Isten Lévi utódainak nem adott a honfoglaláskor földbirtokot, hogy ők csak az Úr szolgálatára legyenek rendelve. A többi törzs tizedadományából kellett a lévitáknak a jövedelmét biztosítani.

Tehát az ószövetségi adakozási rend alapvetően Izrael vallásának fenntartására szolgál. Ebben Isten minden jövedelem tizedét magának rendelte és a lévitáknak adta.¹

Istennek feddenie is kell népét azért, mert a szívük nem volt egyenes. Nem adták azt, amit Isten parancsba adott nekik, vagy nem úgy adták. Tulajdonképpen egy hazug játékot játszottak, mert elvárták, hogy Isten megáldja őket, de a Törvénynek való engedelmességet pl. az adakozásban nem vették komolyan. Isten egyszerűen azt mondja a népének: be akartok engem csapni a tizeddel meg a felajánlásokkal. Hogyan áldhatná meg őket, ha nem egyenes a szívük?

Várhat-e jó termést az a gazda, aki vetőmag helyett pelyvát vet a földjébe? Isten is azt mondja: kész vannak gazdag áldásai, de engedetlen szívvel ne akarjanak áldást nyerni Istentől.

C. Adakozás az Újszövetségben

Mi az, amiben különbözik az Újszövetség adakozási szemlélete az Ószövetségtől? Két dologban. Az egyik, hogy nincs törvényben előírva, tehát minden esetben önkéntes adományról van szó. Másodszor nincs megszabva számszerűen a mértéke. Ez azonban nem teszi kevesebbé az adakozást, hanem éppen ellenkezőleg. Sokkal többé teszi. De más a kiindulási alap. A kiindulási alap nem a törvény, hanem a kegyelem. És amikor Isten az Újszövetségben az adakozásra hív, akkor ezt a kegyelem alapján teszi.

Amikor Pál apostol a korinhtusiaknak ír az adakozás szükségéről, akkor mindenekelőtt Krisztusra irányítja a figyelmet és azt mondja:

"Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8:8)

Ezzel Pál az adakozás szellemi bázisára irányítja a figyelmet. Ahogy a keresztyén ember számára mindennek a kegyelem a forrása, úgy az adakozásnak is. Ez azt jelenti, hogy életünk egyetlen igazi erőforrása Atyánk irántunk való szeretete, amit Krisztusban mutatott meg. Ez a szeretet leírható abban a csodálatos és hatalmas lemondásban, ahogy Jézus a mennyei herceg egy egyszerű, szegény családban emberré lett, egy ácsmester fiává és maga is ácsként dolgozott, amíg nem kezdte el tanítói szolgálatát. És addig is szegény volt, de azután még inkább az lett, mert egész életét arra rendelte, hogy Isten országát hirdesse. Ha voltak támogatói akkor evett és volt fedél a feje fölött, ha nem voltak nem evett és nem volt fedél a feje fölött. De mindezek fölött Jézus a bűneink büntetését is magára vállalta, hogy halálával nekünk szerezzen örök életet.

Jézus az elképzelhetetlen gazdagságból – a mennyei gazdagságból – szegény emberré lett, hogy így hozza közel hozzánk Isten szeretetét és ajándékozza nekünk az örök életet.

És ez rámutat az adakozás újszövetségi szemléletének természetére. Mi azt gondoljuk, hogy amikor adakozunk, akkor adunk valamit Istennek vagy az egyháznak. Az adakozás azonban nem valaminek az odaadása Istennek, hanem csak a visszaadása.

Ha alázatosak vagyunk, akkor el kell ismernünk azt, hogy mindenikünket Istentől kapjuk, hiszen ő az, aki biztosítja a napsütést², az esőt³, de még az erőt is ahhoz, hogy a munkánkat végezzük⁴. Isten igazából mindenünkre igényt tarthatna – ahogy bizonyos értelemben igényt is tart. De Isten pl. a tizedet nem törölte el, az még mindig egy jó viszonyítási alap a kegyelemből való adakozás mértékének.

A keresztyén adakozás visszaadás jellegét talán úgy tudnám a leginkább kifejezni, hogy ha egy barátod hoz neked egy tál süteményt, akkor azt azért hozza, hogy jóízűen elfogyaszd az egészet családoddal együtt. De a tálat nem visszaadni nagy faragatlanságra vall – számíthatsz rá, hogy több süteményt nem fog hozni a barátod. Az adományunk pontosan ilyen visszaadás Istennek abból, amit ő adott, ami igazából az övé.

Ezért az újszövetségi adakozáshoz Isten a következő szempontokat akarja a szívünkre helyezni alapigénkből.

1. Isten áldásának mértéke függ az adakozás mértékétől. Pál egyenesen úgy fogalmaz: „aki szüken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, az bőven is arat.” Fontos kihangsúlyozni azt, hogy ez nem azt jelenti, hogy „adakozz és meggazdagodsz.” Ez a fajta magatartás sokkal inkább nyereségvágyat takar, mint őszinte alázatot. Isten ezt a nyereségvágyat nem fogja jutalmazni, de kétségtelen ígérete van arra nézve, hogy a hűséges és önkéntes adakozót megáldja. Arra vonatkozik ez az ígéret, hogy ha Istennek bizalommal és alázattal visszaadjuk jövedelmünk tizedét, akkor ő nem fog bennünket cserbenhagyni. Ez az ígéret tehát nem azoknak szól, akik szeretnének meggazdagodni, hanem sokkal inkább azoknak, akik attól félnek, hogy ha adakozásukban a tized mértékét veszik alapul, akkor az anyagi problémákat fog okozni a számukra.

   Ehhez annyi bizonyságtételt szeretnék fűzni, hogy én még nem láttam olyat és a saját életemben is ezt tapasztaltam – hogy az, aki Isten iránt hűséggel van az adakozás bibliai mértékében is, nem szegényedik el és anyagi problémákkal sem küzd. Azt már inkább láttam, hogy aki tovább akar nyújtózkodni mint ameddig a takarója ér kamatrabszolgává válik.

2. A második, hogy az adakozásban Isten tőlünk önkéntes és tudatos személyes döntést igényel. Ő semmiképpen nem vár olyat, amit mi nem jó szívvel adunk át neki. Ezt alapigénkben Pál így fogalmazza meg: „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti az Isten”. Tehát ne éppen a pillanatnyi kedvünk döntse el, hogy adakozunk-e vagy sem, hanem Isten azt kéri tőlünk, hogy gondoljuk át, hogy mennyit vállalunk abból, hogy jövedelmünkből visszaadjunk az ő céljainak a megvalósítására.

   Ez azt is jelenti, hogy Isten iránti hálánk és imádatunk kifejeződik az adakozásunk minőségében és mennyiségében is. Annyira leszünk képesek adakozni, amennyire hiszünk Istennek, amennyire bízunk Istenben és amilyen mértékben imádjuk őt. Tulajdonképpen három eszközzel tudjuk imádni Istent és akkor egészséges az imádatunk, ha ezek egyensúlyban vannak. Az egyik a szavaink – a bizonyságtételünk, az imádságaink és a dicséretünk; a másik a tetteink, az Isten országáért végzett szolgálatunk, és a harmadik a tulajdonunk, hogy abból mennyit fordítunk Isten országa céljaira. Tulajdonképpen azt is mondhatjuk: nézzük meg, hogy mire fordítjuk az időnket és a pénzünket, abból le tudjuk mérni, hogy milyen is a mi kapcsolatunk Istennel.

Tehát az adakozásunk erőforrása Isten kegyelme, célja az ő dicsőségének szolgálata és formája az a szabad döntésünk, hogy adományainkból mennyit fordítunk Isten országára. Az adakozásunk ui. a szabadságunk kifejeződése. Isten bennünket nem szegénnyé akar tenni, hanem szabaddá a Krisztusban.

II. Istentisztelet és adakozás

Másodszor azt nézzük meg, hogy mindezek az alapelvek hogyan tükröződhetnek vissza az istentiszteleten. Mi a mi istentiszteleti adakozásunk formája? Egy ősi – már az ősegyházban gyakorolt formában történik – ez pedig a gyűjtés perselyben. Ez már az első keresztyén istentisztelettől kezdve része volt az egyház életének. Többek között ezt is takarja az a kitétel az első gyülekezet jellemzésében, hogy kitartóan részt vettek a „közösségben”⁵. Hogyan jelenik ez meg nálunk?

Úgy, hogy az istentisztelet után, mintegy függelékként a kivonuláskor tesszük az adományokat a perselybe. Ez azonban már eltér az ősi gyakorlattól és kevésbé jeleníti meg magát a közösséget, és alapvetően a pénzzel való felemás kapcsolatunkat ábrázolja ki.

Pedig az adakozás az istentiszteleten ugyanúgy szent cselekedet és istentisztelet, mint az igeolvasás, az igehirdetés, az imádság vagy a dicséret és az áldás. Az igazán ősi és keresztyén gyakorlat az, amit mind a mai napig nagyon sok, sőt a legtöbb keresztyén egyházban gyakorolnak, hogy az adakozás nem az istentisztelet után, hanem az istentiszteleten történik egy közös gyűjtés formájában, amit azután a gyűjtésben szolgálók az Úr asztalára tesznek egy hálaadó imádsággal, ezzel is kifejezve azt, hogy hálaáldozatunkat valóban a szent Istennek a szent céljaira ajánljuk fel. A pénz használata ugyanis nemcsak bálványimádás lehet, hanem istentisztelet is.

Tudom, hogy egyeseket zavarna, ha körbeadnánk a perselyt és egyfajta zsarolásnak éreznék, mint ahogy voltak már olyanok, akik megfogalmazták azt is, hogy őket zavarja, hogy a kijáratnál presbiterek tartják a perselyt.

Nagyon fontos: senkitől sem várjuk el, hogy olyan adományt adjon, amit nem jó szívvel és nem az Isten iránti hálából ad. Én ebben a gyülekezetben tíz éve szolgálok és még egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy a presbiterek nekem szóvá tették volna akármikor is, hogy ki adott és ki nem adott, és ki mennyit adott. Soha, de soha egyik sem kommentálta az adakozást.

A másik nagyon fontos dolog: az istentiszteletet, a gyülekezet életét ebben a gyülekezetben kizárólag az adományokból tartjuk fenn. Nincsenek külső forrásaink – sem állami támogatás, sem egyházi támogatás. Még mi fizetünk azért egyházi közalapot, hogy a református egyház országos szervezete működjön. Egyedül a hittanoktató fizetését biztosítja az állam, legalábbis részben. Tehát mindig annyira lesz lehetőségünk megvalósítani Isten céljait, amennyire azonosultok azokkal. Itt minden, de minden a ti adományaitokból valósulhat meg. Abból fűtünk, világítunk, valósítunk meg missziói alkalmakat és fizetjük a teljes idejű szolgálókat és abból tudunk segíteni az arra szorulókon. És amennyire hálásak vagytok, amennyire szeretitek Istent és szeretitek ezt a gyülekezetet annyi lesz az ereje a gyülekezet szolgálatának, amivel Isten céljait meg fogja valósítani.

Ezért igenis az a látásom, hogy az adakozás ami szintén istentisztelet, sokkal inkább az istentisztelet részévé kell tennünk, mint valamiféle kellemetlen függeléknek az istentisztelet után.

III. Az adakozás és az istentisztelet célja

Utoljára még nézzük meg azt, hogy az adakozás hogyan tölti be az istentisztelet célját – vagyis azt, hogy Isten kegyelméből jobb emberek legyünk.

1. Újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy mindent, amink van Istentől kaptunk.

2. Így is ki tudjuk fejezni Istennek a hálánkat és a szeretetünket, hogy azonosulunk a céljaival és részt veszünk benne.

3. Megtanít minket az Isten gondolatai szerinti gazdálkodásra az anyagi javainkkal. Hogy a hét első napján – ez az Úr napja – az első, és lehetőleg az egyetlen kiadásunk az Isten országáért vállalt felelősségünk legyen.

4. Adományaink indulata és mértéke a Krisztusban megélt szabadságunk mértékét tükrözi vissza.

5. Minden alázatos és őszinte lemondásunk átélhetővé teszi Krisztus áldozatát értünk, amivel mennyei dicsőségéről mondott le az örök életünk megszerzéséért.

Összefoglalásul minden kommentár nélkül hadd osszak meg veletek egy történetet, ami drámai erejével csodálatosan tanít.

Koldus voltam, és házról házra végigjártam a falu utcáit. Egyszer csak, mintha álmodnék, megjelent a távolban egy színaranyból készült kocsi, és én rögtön tudtam, hogy Te vagy az, Istenem, a királyok királya. Reménykedni kezdtem, és azt gondoltam magamban: „Vége a nehéz napoknak. Lesz ennivalóm anélkül, hogy koldulnék. Sőt, még ennél is jobb lesz, hiszen bőségben fogok élni. Biztos vagyok abban, hogy engem is részesítesz a gazdagságodból.” Ekkor megállt mellettem az autó. Rám néztél, és nevetve szálltál ki a kocsiból. Már éreztem, hogy közeledik az én időm. Aztán kinyújtottad felém a jobb kezedet, és azt kérdezted: „Mit tudsz nekem odaadni?” Ez gonosz vicc: király létedre tőlem, a koldustól kérsz! Ettől egészen megzavarodtam, és csak álltam ott félszegen. Végül aztán kivettem a tarisznyámból egy apró rizsszemet, és odaadtam neked. Te pedig elvetted, és tovább hajtottál. Mélységesen csalódtam, hiszen te nem adtál, hanem elvettél.

Este viszont nagyon elcsodálkoztam, amikor kiborítottam a tarisznyámat, és benne nem a szokásos értéktelen kacatokat találtam, hanem a neked odaadott rizsszemet, ami arannyá változott. Keservesen sírtam, amiért nem voltam elég bátor ahhoz, hogy mindenemet odaadjam.

13Móz 27:30 „A föld minden tizede az ÚRé, a földnek a szemes terméséből és a fa gyümölcséből; az ÚR szent tulajdona az.”

3Móz 27:32 „A marháknak és juhoknak a tizede is, minden tizedik, amely átmegy a pásztorbot alatt, az ÚR szent tulajdona legyen.”

4Móz 18:21 „Lévi fiainak pedig örökségül adtam minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.”

2Mt 5:45 „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”

35Móz 11:14 „akkor esőt adok földetekre a maga idejében, korai és kései esőt, és betakaríthatod gabonádat, mustodat és olajodat.

45Móz 8:18 „Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.”

5ApCsel 2:42 „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

Tíz év börtön egy versért

Imádkozzál, szabad, de csak
Isten hallja meg, ne más!


Tánya Chodkevics - Ezt a verset a sztálini diktatúra ellenforradalmi agitációnak minősítette és tíz évvel "jutalmazta".

Bátorítások III.

Alapige: 1Jn 2:12-14

A mai este annak a bátorításnak a harmadik nézőpontját nézzük meg, amiről két alkalommal beszélgettünk. 1Jn 2:12-14

¹²Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért. ¹³Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. ¹⁴Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt.

Megállapítottuk, hogy ez a szakasz színtiszta bátorítás, ami az utána következő intést vezeti be. Eddig a gyermekekről és az apákról beszéltünk, és ezeket a fogalmakat a szellemi érettség különböző állomásaiként, ill. különböző szellemi helyzetekként kezeltük.

Nincs olyan keresztyén, aki ne lenne gyermek, az Atya gyermeke. Nincs olyan keresztyén, akinek ne kellett volna áthaladnia a lelki csecsemőkoron, aminek legjellemzőbb és legalapvetőbb üzenete a bűnbocsánat valósága és ereje, valamint a Megváltó Krisztus megismerése.

Az apákat megszólító üzenetbe arra a felelősségre tettük a hangsúlyt, ami az apaságból származik: felelősségre és ezen belül a közösségért való felelősségvállalásra. Egy önmagán túl, a Krisztusra néző felelősségről van szó, aki Krisztusra nézve vállalja a felelősséget. Ma az ifjakról lesz szó.

Az ifjaknak szóló üzenet: „legyőztétek a gonoszt … erősek vagytok és Isten Igéje lakik bennetek.”

I. Az ifjúkor jellemzői
Ennek a szellemi állapotnak a megértéséből is induljunk ki az ifjúság természetéből. Mit hordoz magában az ifjúság?

Ifjúnak lenni a célkeresés időszakát hordozza magában. Az ifjú igyekszik megtalálni önmagát, megerősödni élete céljában. Az ifjúság időszaka bár szép időszak, de mégis nagyon sok feszültséggel és konfliktussal terhelt. Az ifjúság tele van energiákkal, de sokszor ezeket az energiákat nem tudja jól kezelni. Ugyanakkor az ifjúság időszaka az, amikor kinyílik a világ. Megjelennek a lehetőségek, amelyek között meg kell tanulni választani. Meg kell tanulni a jó és rossz döntések közötti választást és meg kell tanulni annak a felelősségét, hogy a döntéseinkért saját magunk vagyunk a felelősek. A gyerekek helyett sok mindent el kell dönteni. Egy ifjú helyett már nem lehet, nem is engedi, hogy döntsünk. Ezért ifjúként ezen az érési folyamaton megyünk át, hogy képesnek kell lennünk felmérni jó és rossz döntéseink következményeit. A Prédkátor is ír erről

⁹Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! ¹⁰Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó! ^12:1Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! ²míg el nem sötétedik a nap világa, meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. (Préd 11:9-12:2)

Ebből azután sok belső és külső konfliktus származik. De ez a nagy álmodozások és az álmok kezdetének az időszaka is. Ilyenkor akarja az ember „megváltani” a világot. És később olyan kiábrándító, hogy a világmegváltó ifjak belesüllyedtek a konzumfelnőttek világába. Szóval röviden összefoglalva az ifjúkort az energia, tenni akarás, a döntések felelősségének a megtanulása ill. sok-sok konfliktus a világgal jellemzi.

II. Hitbeli ifjúkor

Vajon mit jelenthet ez a hitéletre nézve? Ez egy olyan szellemi érettségi lépcső, amibe bele kell nőni és azután ki kell nőni belőle, mint a természetes életben? Azt hiszem nem erről van szó. Ahogy a hitbeli gyermekség, úgy a hitbeli ifjúság fokának is elmúlhatatlanul kell beépülnie a hívő életébe. A bűnbocsánat igazsága nem egy olyan igazság, amit ki szabadna nőni. És ugyanez igaz az ifjúkorra is.

Mi az, ami ezekből a bátorításokból kiemelkedik? A szellemi harc. Az, hogy Isten gyermeke ebben a világban egy hatalmas ellenséggel áll szemben. Kétszer ismétlődik az, hogy legyőztétek a gonoszt.

A. A gonosz

Ki itt a gonosz és mit takar az ő tevékenysége? A gonosz természetesen Isten ellensége az ördög, akinek a legfőbb célja, hogy az emberek ne találhassanak rá Krisztusban a megváltásra, vagy ha megismerték Krisztust, akkor nem kövessék. Nem kell neki semmi extrát csinálnia – ha valaki nem követi Krisztust, akkor a kárhozatban van. Ennyi elég neki. Éppen ezért tevékenységének legfőbb módszere a szellemi megtévesztés. Vele nem lehet és nem is szabad kompromisszumot kötni, mert kibékíthetetlen ellenség - „embergyilkos kezdettől fogva”¹ - mondja róla Jézus.

B. A győzelem

Ebben a bátorításban a fontosabb információ a győzelem. A már bekövetkezett győzelem. Nem a győzelem reménye, nem a győzelem ígérete: hanem a megvalósult győzelem. Ez nagyon fontos. De persze rögtön felmerülhet a kérdés, hogy akkor a Sátánnak nincs hatalma? De nagyon is van hatalma. Akkor a Sátánnak nincs ereje? De nagyon is van ereje. De akkor mi ez a győzelem?

Sokat segít ennek a megértésében az, amit Jézus így mond a Jn 14:30-ban

eljön e világ fejedelme, bár felettem nincs hatalma.

A modernebb fordítások mind így fordítják és alapvetően ez is az értelme, de Károli az eredeti szöveghez hűségesebben fogalmaz és ott így olvassuk.

Jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije.

Hogyan tudja kifejteni hatalmát a világ fejedelme? Úgy, ha van bennünk valamije. Jézusban nem volt semmije és ezért nem is volt felette hatalma.

Benned van-e valamije a világ fejedelmének? Annyi hatalma van feletted, amennyije van benned. De mi történt miután megtértél? A Krisztus magjából születtél újjá. És a Krisztus magja van benned. Ha pedig így van, akkor a gonosznak nincs feletted hatalma, ahogy Krisztus felett sem volt. Akkor a gonosznak nincs benned semmije, ahogy Krisztusban sem volt.

De ez tényleg így van? János azzal bátorít titeket – „legyőztétek a gonoszt.” De ez nemcsak egy érzelmi szólam, hanem ennek a győzelemnek van egy komoly lelki bázisa.

Erősek vagytok és Isten Igéje lakik bennetek.

Ezt a kettőt nem lehet külön kezelni. Kétféleképpen is meg lehet fogalmazni, csak külön nem szabad érteni a kettőt. Lehet úgy is mondani: „erősek vagytok, mert Isten Igéje lakik bennetek”. Vagy „Mivel Isten Igéje lakik bennetek, ezért erősek vagytok.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az igazi lelki erő, az Isten Igéjéből táplálkozik. Minden ördögi megtévesztéssel szemben – ami az ördög fő módszere a szellemi harcban – mi lehetne más a legbiztosabb fegyver, mint az Ige által megnyilvánuló igazság. A Lélek kardja az Ige.

Mit mond Jézus?

³¹Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; ³²megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8:31-32)

Vagyis az igazság megismerése Jézus igéjének a megtartásából származik. Hogyan tudhatnánk máshonnan, hogy igaz, mint hogy megtartjuk?

Pontosan ez a győzelem útja. Jézust is állandóan kísértette az ördög. Próbált a szükségleteire, az érzelmeire és a jogaira hatni. Próbálta kiforgatott igékkel befolyásolni. Jézus pedig minden esetben legyőzte őt. Hogyan? Isten Igéjével.

Tudjad: a gonosszal szemben annyira vagy erős, amennyire erős benned az ige szeretete, az ige iránt való bizalom és az ige általi hit. És így legyőzted a gonoszt úgy, hogy Jézushoz hasonlóan nincs fölötted hatalma. Ámen.

1vö. Jn 8:44 „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja.”

Áldás az istentisztelet végén

Lekció: 5Móz 28:1-14
Alapige: Lk 24:50

Bizonyára emlékszünk a magyar népmesére, amelyben a király megkérdezi a három leányát, hogy mennyire szeretik őt, mert annak akarta adni a legszebb országát, amelyik a legjobban szereti. És a lányok nagyon szerették az apjukat, mert nagyon szép képeket mondtak. Az egyik leány azt mondta, hogy úgy szeretem édesapámat, mint a galamb a tiszta búzát. A másik azt, hogy úgy, mint forró nyárban a szellőt. A harmadik pedig azt, hogy úgy, mint az emberek a sót. Ez annyira felháborította az öreg királyt, hogy elkergette a legkisebb lányát. Akire viszont rátalált egy szomszédos országbéli királyfi, megszerette és feleségül vette. Amikor pedig az ifjú férj megtudta, hogy az apja miért kergette el a legkisebb lányát, azt is kitalálta, hogyan békíti meg egymással apát és lányát. Meghívta magához az öreg királyt és csupa sótlan ételt tálaltatott neki. Amikor pedig az öreg király ezt szóvá tette, akkor csak annyit mondott, hogy bizony ő úgy tudta, hogy nem szereti a sót az öreg. „Hát bizony ezt honnan vetted, mert én bizony szeretem?” kérdezte az öreg. „A legkisebb leányától, akit elkergetett” felelte az ifjú király. No, ekkor értette meg az öreg király, hogy a legkisebb lánya is mennyire szereti őt.

Sóval nem lehet jól lakni. Sóból csak kevés kerül az ételbe, de ha hiányzik a legjobban elkészített étel is ízetlen. Apróság a só, mégis nagyon lényeges apróság, ami nélkül nincs igazi teljesség. Ma az istentisztelet elemei közül egy ilyen, de annál lényegesebb apróságra szeretném ráirányítani a figyelmeteket. Ez pedig az istentisztelet végén az áldás. A földön látható Jézusnak az utolsó tette is áldás volt. Ezt olvashatjuk a Lk 24:50-ben.

(Jézus) felemelte a kezét, és megáldotta őket.

Azt látjuk, hogy az áldás mennyiségében eltörpül az Írás felolvasása, a bibliai tanítás és igehirdetés, az imádság és Isten dicsőítése mögött. De lehetséges-e áldás nélkül az istentisztelet? Nagyon sok gyülekezetben láttam – ez alól a miénk kivétel –, hogy sok ember már meg sem várja az áldást. Túl hosszú lett az istentisztelet, megy a busza és nem akar a következőre várni, ha a záróének alatt kimegy, elkerülheti a tumultust. Az áldás úgysem, hoz semmi újat, általában a lelkészek ugyanazokat a mondatokat ismételgetik. Lehet, hogy variálják, de lényegében egy régóta gyakorló egyháztag már az egyházban használt összes áldásformulát kívülről tudja. Nem igazán lényeges elem, nem kell megvárni.

Azért, hogy megértsük ennek az aprócska istentiszteleti elemnek a fontosságát, mindenképpen kell beszélnünk az áldásról, először nem mint liturgiai elemről, hanem mint Isten cselekedetéről, ami hiszem, hogy megjelenik az istentisztelet végi áldásban – és valóban áldott emberekként térhettek haza az úrnapi közösségből.

I. Az áldás

Sokféle összefüggésben használjuk az áldás szót. De valójában tudjuk, mit is jelent áldott embernek lenni? Mert nagyon sokszor az áldásról elég felemásan, kiegyensúlyozatlanul gondolkodunk. Nagyjából kimerül az anyagi sikerességben. Áldott az az ember, aki anyagilag sikereket ér el. Ezt még a Szentírás is erősíteni látszik az olyan esetek és ígéretek említésével, amelyek közül egyet a lekcióban hallhattunk. De felidézhetjük Ábrahám vagy Jákób alakját, Salamon királyét vagy éppen Jóbét a szenvedése előtti és utáni időszakban. De éppen Jób esete teszi fel számunkra a kérdőjelet: szenvedései közepette Jób nem volt áldott ember? Elvesztette szenvedései közben Isten áldását, miután a Sátán kikérte őt, rátette a kezét? Erre is mindjárt választ kapunk a következőkből.

A. Gyarapodás

Az áldás mindig, minden esetben gazdagodást és gyarapodást jelent. Az áldás hatására az ember meggazdagodik. Többje lesz, mint amennyije volt, sőt ő maga is több lesz. Ez azonban nem közelíthető meg egyoldalúan az anyagi oldal felől. Az áldás nem pusztán anyagi gyarapodás, hanem szellemi gazdagodás is. És arról is meg vagyok győződve, hogy nem pusztán szellemi gazdagodás, hanem általában és hosszú távon anyagi biztonságot és kiegyensúlyozottságot is hoz Isten választottai életében. Tehát ha az áldásról mint gyarapodásról beszélünk, akkor azt nem tehetjük az anyagi és szellemi egyensúly nélkül. Mert ha felborul az egyensúly, nem igazán beszélhetünk áldásról.

Éppen erre egy nagyon megrázó példa Jób esete, aki anyagi és szellemi értelemben is áldott ember volt, hiszen „félte az Istent és kerülte a rosszat”¹. Egyensúlyban gyarapodott anyagilag is, szellemileg is. De amikor megfogalmazódott a hamis vád, hogy mindez csak azért van, mert anyagilag áldott, Isten átengedte egy időre a Sátánnak. Ekkor úgy tűnhetett, hogy felborult az egyensúly. De Jób ennek a nagyon kemény próbának a során olyan szellemi gazdagodáson ment keresztül, hogy az egyensúly ismét helyreállt, és az „Úr jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt.”²

Éppen az áldás egyensúlyát jelzi, hogy együtt jár a békességgel – amit még református köszöntésünk is kiemel – áldás békesség. A békesség a bibliai gondolkodásban nem a háborúság hiányát, hanem az áldottság kiegyensúlyozottságát jelenti. Amelyben az ember gyarapodik szellemileg és anyagilag egyaránt. A gyarapodás nem pusztán gazdagodást jelent, legalábbis nem feltétlenül személyes értelemben. Mert amikor Isten valakit gazdagon megáld, akkor azt is hozzáfűzi:

5Móz 15:4

Ne legyen köztetek szegény, hiszen gazdagon megáld téged az ÚR azon a földön, amelyet az ÚR, a te Istened örökségül ad neked, hogy birtokba vedd.

B. Mennyei erők áradása

A második nagyon fontos tudnivaló az áldással kapcsolatban, hogy ebben a mennyei erők áradásáról van szó. Ahol nem Isten cselekszik, vagy nem Istentől jövően fogadják az áldást – ott is történhet gyarapodás, de az nem áldás.

Alapigénkben nézzük meg azt, hogy honnan indul ki az áldás? Jézustól. Miközben megy a mennybe, emelkedik az ég felé, árasztja áldását a tanítványokra, az apostolokra. A lekcióban felolvasott szakasz is abból indul ki, hogy az áldás felülről érkezik. Tehát az áldás egy nagyon fontos tulajdonsága a mennyei erőknek az életbe való beáradása. Ez pedig Isten cselekedete.

Ebből igazán azt a nagyon fontos tanulságot érthetjük meg, hogy az ember megmaradt olyan lénynek a bűneset után is, aki ki van szolgáltatva annak, hogy életét bár a mennytől elszakadva éli, de mégsem élheti a mennyei világtól függetlenül. Az áldás éppen azt üzeni nekünk, hogy az életünkhöz szükség van a mennyei világtól való függésre. Ha csak a földi erőforrásokra akarunk támaszkodni, csak a saját kezünkben bízni – érhetünk el sikereket, magasra is juthatunk, de végül az életünk a fekete végtelenségbe hull, a kárhozatba.

Isten nagyon komolyan figyelmeztet: ha megáldottalak, akkor nem mondd, hogy ez a te érdemed. Ezt mondja Isten:

5Móz 8:11-18

¹¹De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról oly módon, hogy nem tartod meg parancsolatait, döntéseit és rendelkezéseit, amelyeket én ma parancsolok neked! ¹²Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, ¹³amikor elszaporodnak marháid és juhaid, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek, ¹⁴akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz Istenedről, az ÚRról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából! ¹⁵Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott vizet a kemény kősziklából. ¹⁶Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled. ¹⁷Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! ¹⁸Hanem gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is.

Tehát az áldás a mennyei erők áradása az emberre, és figyelmeztet arra, hogy Isten áldására szoruló lények vagyunk.

C. Engedelmesség

Ezek a szakaszok azonban nagyon komolyan hangsúlyozzák, hogy az áldás csatornája az engedelmesség. Van egyrészt az áldó Isten, másrészt a megáldott ember. Ahhoz, hogy az áldás eljusson az emberhez az engedelmesség csatornájának tisztának kell lennie. Az áldás ezért egyrészt függ az áldótól, de függ a megáldottól is. Ahhoz, hogy megáldhatóak legyünk megfelelő nyitottságnak kell lenni – nem is annyira az áldás irányába, hanem a megáldó Isten irányába. Ez az engedelmesség. Mert különben az áldás nem eredeti formájában, hanem átok formájában ér el hozzánk. Ezért – különösen az Ószövetségben – Isten sohasem önmagában beszél az áldásról, hanem mindig ott áll az áldás mellett az ellentétpárja, az átok.

Mit kell érteni átok alatt? Nem mást, mint a megáldhatatlanságot. Ezt a kontrasztot mutatja be a lekció folytatása is, ami az áldásnak az átokváltozata.

5Móz 28:15-18

¹⁵De ha nem hallgatsz az ÚRnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged: ¹⁶Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn. ¹⁷Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd. ¹⁸Átkozott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse, teheneid ellése és juhaid szaporulata. ¹⁹Átkozott leszel jártodban-keltedben.

Figyeljünk oda! Nem azt mondja Isten, hogy megátkozlak és elveszem ezeket. Nem ugyanúgy meglesz – legalábbis egy ideig – a kosár, a sütőteknő, az anyaméh gyümölcse, a termőföld gyümölcse, a tehenek ellése és a juhok szaporulata. De mindez már nem megáldott lesz, hanem átkozott. Ez azt jelenti, hogy az ember teljes szellemi elszegényedését, felfuvalkodását, megkeményedését és Istentől való függetlenedését hozza magával.

Tehát nem arról van szó, hogy Isten az engedelmeseket megáldja, az engedetleneket megátkozza, hanem arról, hogy az engedelmesekhez az áldás valóban áldásként ér el, míg az engedetlen életű emberekhez Istennek ugyanaz az áldása már átokként. Ez olyan, mint amikor a vízesés a nyitott szájú üvegpalackot megtölti vízzel, a zártat összetöri. Az Isten szavának való engedelmesség nélkül áldást emlegetni orcátlan hazugság.

D. A megváltottaké az áldás

És negyedszer az áldás a megváltottaké. Az áldás és a megváltás, a szabadítás szorosan összekapcsolódó fogalmak. Isten azzal összefüggésben ígérte meg az áldásokat Izraelnek, hogy kiszabadította őket Egyiptomból és bevitte őket Kánaánba, a tejjel és mézzel folyó földre. Jézus utolsó földi tette, tanítványainak megáldása azután történt, hogy beteljesítette a megváltó halálával és feltámadásával a bűneinkből való megváltást. Isten áldása a megváltottak életén tud megnyugodni, mert a megváltottak azok, akik újjászülettek bűneikből a szent életre, akik újjászülettek a Krisztusban az Istennek való engedelmességre. Ezért Isten minden áldása a Krisztusban ragadható meg és Krisztuson kívül nem beszélhetünk áldásról.

Pál erről így ír az efézusiaknak.

Ef 1:3

Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.

Ez az egyetlen mondat összefoglalja mindazt, amiről eddig beszéltem. Az áldás gyarapodás, ezt a „minden” szó fejezi ki. A mennyei világ erőinek a beáradása az életünkbe, a lelki áldás jelzi az Istennel való személyes kapcsolatot az engedelmességben és végül mindezt Isten a Krisztusban, a Krisztusban való hit által adja nekünk.

Egészen röviden összefoglalva az áldás Isten jóakaratának és jóindulatának a megnyilvánulása népe felé.

II. Az áldás cselekedete

Mindezek fényében nézzük meg, hogy mi a jelentősége az áldásnak az istentiszteletek végén. Az, hogy Isten áldásának továbbadását ill. az áldásra való emlékeztetést rábízza választottaira.

A. Isten rendelés

Isten elrendeli az ő népének, ill. azoknak, akikre ezt a szolgálatot bízza, hogy újra és újra mondják tovább az áldását. Ennek gyönyörű és erőteljes összefoglalása az ároni áldás. Így rendeli el az Úr.

4Móz 6:22-27

²²Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: ²³Mondd meg Áronnak és fiainak: Így áldjátok meg Izráel fiait, ezt mondjátok nekik: ²⁴Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! ²⁵Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! ²⁶Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet! ²⁷Így szóljanak nevemben Izráel fiaihoz, és én megáldom őket.

Újra és újra tovább kell adni Isten áldásának üzenetét, vagyis azt, hogy Isten jóindulattal van népe iránt. Jézus ezt nem parancsolja, hanem utolsó földi cselekedetével gyakorolja és megerősíti. Úgy búcsúzik tanítványaitól, hogy megáldja őket és ezzel biztosítja Isten állandó jóindulatáról újszövetségi népét.

B. Jóindulatú emberré formál

És ezáltal válik az áldás elengedhetetlen elemévé az istentiszteletnek. Legyen mindig az áldásé az utolsó szó és én megáldom őket – ez az áldás lényege. Ahogy az ember továbbmondja Isten áldását, úgy Isten a szavainak erejével áldja meg az embereket. Ezzel biztosítja Isten újra és újra jóindulatáról a népét. Mert lehet, hogy Istennek velünk a bűneinkről is beszélnie kell. Lehet, hogy néha nagyon keményen kell beszélnie. Lehet, hogy az engedetlenségeinket és hamis indulatainkat le kell lepleznie. De az utolsó szó akkor is Isten jóindulatáé. És ezzel nem az engedetlenségeinkkel való leszámolás alól akar felmenteni, hanem a bűneinkkel való leszámolásra felszabadítani. És mi történik a megáldott emberrel? Az, hogy Isten jóindulatának következtében maga is jóindulatú emberré formálódik. A megáldottból áldó lesz.

Ugyanis amikor Isten megáld, akkor azzal nem az a célja, hogy mi az áldásának végfelhasználói legyünk. Erre emlékeztet az az áldás is, amit mostanában közvetítek felétek. Az az áldás, amit Ábrahámnak mondott az Úr.

Megáldalak és áldás leszel … általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.³

Ismételjük csak át: mi az istentisztelet célja Isten felől nézve? Hogy az ő kegyelmének a hatására jobb emberek legyünk. Erre emlékeztet az áldás. Arra, hogy ő a Krisztusban mérhetetlen, sőt mértéktelen jóindulattal van irántunk bűnösök, iránt. És ha megáldhat bennünket, akkor minket is ilyen jóindulatúvá formál. Méghozzá nem is akármilyenné. Olyan szélsőségesen – jézusian jóindulatúvá, olyan emberfelettien, istenien jóindulatúvá, amit Jézus így mondott.

Lk 6:27-28

²⁷Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; ²⁸áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket.

És ezt Pál apostol megerősíti a rómaiaknak, amikor azt írja.

Rm 12:14

Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.

És nem csak tanítja, hanem életformájává is teszi, amiről így tesz bizonyságot.

1Kor 4:12-13

¹²Amikor gyaláznak, áldást mondunk, amikor üldöznek, tűrünk, ¹³amikor rágalmaznak, jó szóval válaszolunk; szinte a világ szemétjévé lettünk, és mindenki söpredékévé mind ez ideig.

Nehéz lecke. Nehéz lecke? Az a látásom, hogy valójában nem nehéz, ha nyitottak vagyunk Isten áldására és megáldhatóak vagyunk Istentől. Isten megmentő jóindulata jóindulatúvá – áldása áldóvá formál.

Nem bírom megállni, hogy a mögöttünk levő ünnep kapcsán ne tegyek észrevételt néhány olyan jelenséggel és magatartással kapcsolatban, amiről úgy gondolom, hogy nem szabad eltanulni. Márpedig vannak még az egyházban is, akik inkább onnan tanulnak, mint innen (Biblia). Egész egyszerűen az volt az érzésem, hogy függetlenül attól, hogy mi fog történni az ünnepen, már mindkét oldal előre betárazta a másikra kilövendő muníciót, és az egymás felé való jóindulat minimális készsége, és gondolkodás nélkül lőnek egymásra. Talán egyszer képesek lehetnének arra, hogy áldást mondjanak. Egyébként azt hiszem, hogy ha az egyik oldal elkezdené, mérhetetlenül össze tudná zavarni a másik oldalt.

Áldottságunk fokmérője az, szól-e áldás a szánkról és hogy mennyi. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”⁴ - mondja Jézus. Aki Isten ítéletét emlegeti sűrűn, néha még kissé álságosan hangzóan úgy is, hogy én nem ítélek, de majd az Úr ítél, az a saját ítélkező szívét igyekszik felmenteni azzal, hogy Isten mögé bújik. Ennél mennyivel egyszerűbb lenne Jézustól tanultan áldást mondani. Mert vajon mi váltotta és változtatta meg az ő életét – nem Isten megváltó jóindulata és áldása? Akkor miért kellene azt gondolnunk, hogy mi ezt átforgathatjuk az ítélkezés szavává, pláne ha nem az ellenségről, hanem a testvérről van szó?

Talán nagyon megszokottá vált az áldás. Talán néha üres szófordulatnak érezzük. Talán apróságnak tűnik az istentisztelet végén, de ez adja meg az egész istentisztelet és az istentiszteletből táplálkozó élet teljességét.

Ezért azt mondom, hogy az áldás kimondása újra és újra arra emlékezteti az áldót is, hogy Isten milyen mértéktelen jóindulattal van irántunk. Ezért ne csak hallgassuk az istentisztelet végén az áldást, hanem legyünk áldhatóak és magunk is áldók. Péter így buzdítja a gyülekezetet: „Mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.”⁵ Ezt teszik azok a jóindulatú emberek, akik Krisztusban elnyerték az Atya jóindulatát hit által. Ámen.

1Jób 1:1

2Jób 42:12

31Móz 12:2-3

4Lk 6:45

51Pt 3:9